Van egy kép bennem, mi
nem túl részletes,
ne hazudj inkább,
hogyha nem szeretsz.
Ne hazudd, hogy várjak
közös vacsorára
ne mondd, hogy majd jó lesz,
ha minden hiába.
Együtt éltünk, tudod,
több, mint tizenévig,
egedül vívódom
most már örökkéig.
Neked munkahely lett,
ami békés otthon,
nekem tündérmesék
voltak játékpolcon.
Aztán elköltöztem,
ahogyan te kérted,
s elfeledtem lassan
a tündérmeséket.
Családom volt régen,
ma csak két növényem,
megfagyok az ágyban
a hideg téli éjen.
Most már nem várok mást,
csupán igazságot,
hogyha múlniuk kell,
múljanak az álmok.
Hogyha nem kellek már
e földön senkinek,
embert ölök, s lelkem
az ördög veszi meg.
utolsó vsz. :J.A.: Tiszta szívvel c. verse (1925) alapján
2022. december 26. |
|
|
|
|
