| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Gondolatok a magyar kultúra napján Ideje:: 01-22-2023 @ 12:53 pm |
|
|
|
|
Horák Andrea Kankalin: Gondolatok a magyar kultúra napján
Amikor átgondoltam, miről szólhatnék a magyar kultúra napján, természetes volt, hogy az irodalomhoz, költészethez való kötődésem felé fordulok, hogy ebből a szemszögből közelítsem meg a Himnusz születésének 200. évfordulóját.
Elképzelem Kölcsey Ferencet, ahogy Szatmárcsekén, szobája magányában, kedvenc asztalán könyököl, előtte tintatartó, szétszórt lapok, fejében gondolatok cikáznak, majd betűkké sokasodnak, tolla alatt serceg a papír, gyűlnek a sorok. Némelyiket kihúzza, amikor nem találja elég kifejezőnek a szavakat, majd új lendületet kap, az alkotás tüze járja át, és végül megszületik a mű, melyről még nem tudja, hogy a gyűrött papírlapon évszázadok és korszakok társadalmát forrasztja össze. Bár nyelvezete régies, mégis mindenki érti, magáénak vallja üzenetét, beépült kultúránkba.
Hogy mit jelent számomra a kultúra? Nem beszél vissza, nem követeli jussát, megengedi, hogy közel férkőzzek hozzá és annyit vegyek el belőle, amennyit csak akarok. Ettől nem kevesebb, hanem inkább egyre több lesz, mint ahogy én is vele együtt gazdagodok, mert a kultúra adakozó.
Bárczi Gusztáv alázata kísért pedagógus pályámon, Szent-Györgyi Albert segített át betegségeken. Gyermekeim születésekor Semmelweis Ignác felfedezésétől biztonságban érezhettem magam. Irinyi Jánossal gyertyát gyújthatok és mekkora szerencse, hogy Neumann János közreműködésével egyszerűbbé válhatott az írás, kopácsolhatok a billentyűzeten, számítógép segít a gondolkodásban; Selye János stressz-elméletével pedig leküzdhetem a nyomást, amit a túlzott munkavégzés okoz.
Amikor alig volt erőm talpon maradni, a művészetekhez fordulhattam.
Festményekkel, műalkotásokkal időztem naphosszat, fülbemászó dallamokkal gyógyítottam sebeimet és énekeltem, hogy könnyebb legyen a lelkem, majd a költészetben találtam menedéket, de eddig hosszú út vezetett, melyet nem egyedül tettem meg. Mindig volt valaki, akire felnézhettem és iránytűként mutatta, merre induljak.
Első emlékem a kultúrával való találkozásról kántortanító nagyapámhoz kötődik. Könnyes meghatódással idézem vissza alakját és azt a meghatározó élményt, ahogy elém tárta, milyen hatalmas a világ, mennyi titkot rejt, és ez a sok titok mind az enyém lehet. Csillogott a szeme, úgy beszélt. Kicsi voltam, fogékony, nyitott minden újra, ittam szavait. Gyönyörű dalokat tanított, meséket olvasott nekem, egy olyan világba vitt el, ahol nagyon jól éreztem magam és ahol maradni akartam, hogy még többet megtudjak róla.
Szükség van olyanokra, akik példát mutatnak, kitárják a csodák kapuját, mert egyedül nem juthat el oda az ember.
Mennyi pedagógus nevét sorolhatnám, akik hatással voltak és vannak rám a mai napig, akiket soha nem felejtek, mert tudtak igazi, hiteles pedagógusként nyomot hagyni maguk után.
Szüksége van ennek a világnak fáklyavivőkre, akik rávilágítanak a szellem szabadságára, a gondolkodás fontosságára. A tudományok gondolkodóvá tesznek, a művészetek felszabadítanak – enélkül nem létezik haladás –, és ez legtöbbször nem kerül semmibe, csak be kell fogadni, amit kínálnak. Bárki hozzájuthat, akár a világhálón keresztül is elérhető közelségbe kerül a távol, nincsenek határok; nem kell hozzá más, mint nyitott szemmel járni, szemlélődni és sokat olvasni.
Mindig rácsodálkozom, hogy milyen különleges az anyanyelvünk, milyen jó magyar nyelven írni, kommunikálni, páratlan szókincsének zamatát ízlelni, és közvetíteni vele valami fontosat: hiába telt el kétszáz év, azokat az értékeket, amelyeket egykor létrehoztak, ma is számon tartjuk, és azok a fiatalok, akik tisztelik a kultúrát, megmenthetik a düledező múltat, hogy élhetőbb legyen a jövő.
„Isten, áldd meg a magyart!”, de ne csak óhajaink legyenek, tegyünk is érte!
Kétszáz éves Kölcsey Himnusza, ám ennél régebbre nyúlnak vissza a magyar kultúra gyökerei, gazdag örökséggel rendelkezünk, és mindig születnek újak, akik meghatározói koruknak.
Különleges év az idei, „lánglelkű” Petőfink is kétszáz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. A reformkor két jeles költőjének üzenete immár két évszázadon ível át.
Az ünnep nem csupán naptári nap, nemcsak piros betűket jelent, nem külsőségeket, hanem belső ragyogást.
Kölcsey Ferenc: Himnusz – Sinkovits Imre előadásában (HD)
https://www.youtube.com/watch?v=8NTUjT4bMNU&t=8s
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-22-2023 @ 12:56 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-22-2023 @ 05:38 pm)
Comment: Nagyon tetszett a bejegyzésed, Kankalin, öröm volt a lelkemnek, hogy így összefoglaltad ezeken a jeles alkotókon és saját élményeiden keresztül, miért is fontos ünnepelnünk ma kívül és belül.
Meggyőződésem, hogy a magyarság, mint kulturális egység, nem csak a nyelv szeretete, hanem az ország és a nemzet sorsa iránti felelősség, a nemzet pedig valamennyi magyar, kortól, nemtől, hitvallástól, politikai nézettől függetlenül, és persze az aktuális lakóhelyétől függetlenül. A magyarság nem egy körberajzolt területen való életvitelszerű tartózkodást jelent, nem csak azt, a kimondott szavak milyen nyelven hangzanak el. Szerintem százszor inkább annak a felelősségét, hogy ennek a kis országnak a területén hogyan vagyunk képesek megőrizni annak sokszínűségét, hagyományait, természeti szépségeit, hogyan vagyunk képesek az itt élők jogainak, lehetőségeinek, egzisztenciális és fizikai biztonságának a megőrzésére és fejlesztésére. És persze azt is jelenti bennem, hogy aki magyar, az hogyan képes egy változó világban erkölcsi és etikai értékeket felvonultatni, és hogyan képes ezeket az értékeket képviselni bárhol a világban, alakítva, megtartva, bővítve a magyarság, mint kulturális egység megbecsülését.
Fiataljaink tömege hagyta el ezt az országot, az ok nem a magyarságuk megtagadása, nem szüleik, pedagógusaik rossz teljesítménye. Ha ez lenne, afféle világpolgárként az aktuális lakhelyük közösségébe integrálódtak volna, de megvan, még megmaradt a kötődésük. A nyelvünk pedig eszköz, híd, ami összeköt, kötelességünk óvni és biztosítani méltóságát és méltó helyét a sokszínű világban.
A kultúra, mint ahogy a magyar kultúra sem, nekem nem valamely ideológia szerinti önjelölt helytartók szolgája (láttunk, láthatunk erre nyomasztó példákat), nem akarja maga alá rendelni az embert sem állampolgári, sem közösségi, sem autonóm voltában – a kultúra megőriz, befogad, és fejlődik. Ha adsz hozzá, ad neked és mindenkinek, de nem vár el azon túl, hogy megéld, és hagyd, hogy mások is megéljék. A kultúra még összetett társadalmi viszonyainkban sem szolgaságot, alá-fölé rendelt viszonyt jelent, hanem partnerséget.
Remek cikkedben, egyéni példádon keresztül a fenti gondolatokat kiválóan megmutattad, örömmel olvastam. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Almasy (Ideje: 01-24-2023 @ 10:37 am)
Comment: Drága Kankalin! Örömmel olvastam beszámolódat a magyar kultúráról. Én is büszke vagyok magyar nyelvünkre és mindig elámulok gazdagságán. Gratulálok és igaz szeretettel ölellek+ imádolás. Kézcsók GYUpp Almásy 96 és 5hónap. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 01-27-2023 @ 07:49 pm)
Comment: Ezeket a gondolatokat a magyar kultúra napján rendezett városi ünnepség megnyitójára írtam. Elárulom, hogy kettő is született, de az elsőt félretettem, mert kritikusaim azt mondták, hogy az nem én vagyok, hiányzik belőle Kankalin. Utolsó előtti nap leültem, magamba néztem, ez lett belőle. :)
Sok mindent mondhattam volna még, de úgy érzem, a lényeget sikerült megvilágítanom. A kultúráról nemcsak beszélni kell, hanem része az életünknek. Nélküle semmi nem létezne. Anyanyelvünk a kulcs ebben, annak ápolása, művelése és az érzések, hogy emberek maradhassunk.
Köszönöm szépen, hogy részletesen kifejtetted fontos és helytálló gondolataidat, aLéb. Örülök, hogy tetszett ez az írásom (vagy beszédem). :)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 01-27-2023 @ 07:54 pm)
Comment: Drága GYUpp bá" - Ofő! Nagyon örülök, hogy velem tartottál a kankalinos elmélkedésben. A magyar nyelv gazdag, egyre bővül tárháza, csak fel kell fedezni. Mindig rácsodálkozom, hogy mennyi olyan színe van, amelyiket még nem ismertem. Tanulgatok. Köszönöm szépen kedves és bölcs szavaidat! Jó egészséget kívánok Neked! :) Imádolással: Kankalin
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 01-31-2023 @ 08:55 am)
Comment: Kedves Kankalin! A Magyar nyelv maga a csoda. Tetszett az írásod és minden szavával azonosulni tudok. :) Üdv. Attila |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-31-2023 @ 07:14 pm)
Comment: Köszönöm a megemlékezést. Gondolataid nagyon figyelemre méltók. Szeretettel ölellek: Anna :-)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 02-06-2023 @ 06:26 pm)
Comment: Kedves Attila, így igaz, anyanyelvünknek nincs párja. Örülök, hogy tetszett ez az írásom. Belülről jött. Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 02-06-2023 @ 06:29 pm)
Comment: Drága Anna, amikor írtam, tettem egy utazást önmagamban, ez lett a végeredmény. Örülök, hogy tetszett. Én köszönöm, hogy elolvasdtad. :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szhiporka (Ideje: 02-20-2023 @ 05:19 pm)
Comment: Én pedig mindig ott vagyok a háttérben és figyelek. Nem az első eset hogy a kommentek érdekesebbek mint maga a mű. szeretettel itt voltam és kankalin talán megbocsátja. Bocsásd meg kedves Kankalin! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 02-22-2023 @ 11:02 am)
Comment: Kedves szhiporka, még novemberben felkérést kaptam, hogy legyek ünnepi szónok, én nyissam meg városunkban a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepi műsort. Ezeket a gondolatokat erre az alkalomra írtam, el is mondtam. Bár kezdetben nagyon izgultam, fantasztikus élmény volt látni, hogy a számos résztvevő szinte mozdulatlanul figyel, szemük csillog, mosoly ül ki arcukra. A műsor végén sokan odajöttek hozzám, kaptam visszajelzéseket arról, hogy megérintette őket ez a személyes indíttatású beszéd. Ezt csak azért mondom el, mert a kommenteket érdekesebbnek tartottad, mint magát az írást. Hátha ezzel is nyújtok egy kis érdekességet. :) Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szhiporka (Ideje: 02-22-2023 @ 07:52 pm)
Comment: Csak egy gondolat. Ami Sinkovits művész urat illeti. Szerintem még Dobó István sem tudta volna úgy elszavalni a himnuszt, mint ahogyan Sinkovits művész úrnak sikerült. Gárdonyi Géza azt mondta Dobó Istvánról csupa Erő és csupa Nemesség olyan mint az arannyal zománcozott kard. Szerintem Sinkovits művész úr nekem mindmáig tizedes maradt volna, ám aki úgy elszavalta a himnuszt, aki olyan volt, mint az arannyal zománcozott kard, ahol szünetet kellett tartani a versben, ott szünetet tartott, ahol lendületesebben kellett szavalni ott a lendület, volt a főszereplő a hol a csend volt, ott a hallgatás került a terítékre szóval mindig, az ami éppen kellett. Együtt lélegeztem a költővel és együtt is hallgattam is vele. Csak ennyit szerettem volna még elmondani. Szerintem Andrea is egyetért velem. Különben nem ezt az előadót választotta volna. Igaz Andrea? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 03-07-2023 @ 06:41 pm)
Comment: Kedves szhiporka, minden szavaddal azonosulok, nem is tudok mit hozzáfűzni, inkább csak megerősítelek abban, hogy nem véletlenül választottam ezt a felvételt, nem véletlenül mutattam be a diákoknak minden magyarórán, amikor a Himnuszhoz értünk. Nekem az is fontos, hogy zene szól alatta és képek jelennek meg, bennem erősíti a hatást, mely már alapból is katartikus. Egyet sajnálok: napjainkban a Himnusz mást jelent, mint évekkel ezelőtt, mert sajnos rossz célokra használják. Ennek ellenére nekem most is nagy kedvencem, a mellékelt felvétel nélkül és vele is. Köszönöm szépen, hogy hagytál még itt gondolatokat! :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
|
