Ha egy végtelennek tűnő pillanatra
megállna az idő, s minden így maradna,
mit vinnél magaddal múltadból javakat,
ha letelne ez a „végtelen” pillanat?
Nem házra, kocsira, vagyonra gondolnék,
bár az életnek fontos része e kellék,
hanem, ami belső érték, úgy lett tiéd,
hogy rajta környezeted is osztozhassék.
Van-e benned béke, szívednek vendége,
családod, barátod kedves menedéke?
Lényed áraszt-e bensőséges nyugalmat,
hogyha kell, legyen hol találni oltalmat?
A türelem varázsa benned lakik-e,
ha nehéz idők járnak szeretteidre?
És a megértés mások dolgai iránt,
mutat-e szívnek-léleknek helyes irányt?
Segíteni tudsz-e igaz-önzetlenül,
ha úgy adódik, valaki bajba kerül?
Őrizni, védeni családodnak álmát,
tudod-e megadni önfeledt nyugalmát?
Jóság és igazság, bátorság, kitartás,
elcsépeltnek tűnnek, de próbáltad-e már,
hogy milyen nehéz dolgok akkor, amikor
önön érdekeddel szemben kell, hogy harcolj?
Nos és a hűség a párodhoz, családhoz,
s minden erényed, hibáid látó baráthoz,
hányszor tett már próbára életed során,
mennyiszer buktál el, s hányszor nyertél csatát?
Szerelem és szeretet a legdrágább kincs,
nélkülük az élet rajtad csak egy bilincs,
tudsz-e szeretni, boldoggá tenni úgy mást,
hogy érte, ha úgy kell, nem féled a halált?
Ha egy végtelennek tűnő pillanatra
megállna az idő, s minden úgy maradna,
lenne-e mit tenned apró kis batyudba,
hogy átvidd magaddal egy másik holnapba?
|
|
|
|
|
