[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 203
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 203


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Hungária kávéház
Ideje:: 05-20-2023 @ 12:23 pm

Almásy
Talán második írásom, igencsak régen írtam.

Hungária kávéház

Első találkozásom az elegáns világgal.
1947, alig múltam húsz éves.
A környék talán legszebb kislányának udvaroltam.
Évike 17 éves volt, elől két dudor, hátul két dudor, de tökéletes méretekben, minden a maximális legjobb helyén.
Pikáns pofiját még izgalmasabbá tette, hogy bal szeme időnként önállósította magát és ellenkező irányba tartott.
Ezért barátai csak Kancsi-nak nevezték.
Iker testvére Zsuzsi egész más karakter volt, szép hosszú lábakkal, de közel sem olyan temperamentummal, de Ő is nagyon széplánynak volt elismerve.
A Dobó Katica gimnáziumba jártak a belvárosba, Zsuzsi jól tanult, Éva kevésbé, de vagánysága az iskola kedvencévé tette. Persze Évának udvaroltam, mondhatni átütő sikerrel.

Május végén valami rendezvény volt az iskolájukban, melynek záró tételeként, össztáncot hirdettek.
Persze én is meghívott voltam és az utolsó számra a tánc előtt megjelentem elegáns sötétszürke öltönyömben.
A lányok az iskola egyenruhájában voltak, fehér nagy galléros blúz, fekete rakott szoknya, lapos sarkú cipő.
Valami Kodály dalt énekelt a kórus, Évikém a harmadik felső sorban kántált a karnagy felé kancsalítva.
Dörgő taps jutalmazta éneküket és a közönség hálásan ünnepelte, hogy végre vége a műsornak.
A kórus tagjai és a többi diáklány is visszavonult az emeleti osztályokba, hogy lecseréljék egyenruhájukat az össztánchoz illő ruhákra.

Ha már a ruháknál tartunk, néhány szót az én elegáns sötétszürke öltönyömről.
Ez valaha még a háború alatt Apám gála ruhája volt. Apám nagy bagós lévén, legelső alkalommal lehamuzta nadrágját, miáltal egy tenyérnyi égett folt keletkezett vádli magasságban. Ezt olyan sikeresen próbálták kitisztítani, hogy lukká növekedett kb. öt centiméteres átmérővel.

Apám többé nem vette fel, de mikor én 17 évesen tánciskolába indultam, szükségem volt egy sötét öltönyre.
Eddig csak Bocskai ruhám volt, vagy maximum bricseszem az akkori divat szerint.
Egy új ruhát nekem csináltatni, felesleges luxus lett volna, mert ugye kinövi a gyerek.
Elővették a kiégett nadrágú öltönyt és megkaptam azzal az utasítással, hogy vigyem el minden idők legjobb szabójához, Imecs Jenőhőz és várjam a csodát.
Imecs tényleg átalakította részemre és a hibás nadrágon csak egy szemmel észre nem vehető varrás húzódott.
A ruha igazán szép volt, de egy mai srác, mint például a fiam, bizonyára nem lett volna hajlandó, ilyen foltozott „cikis” gátyót felvenni.
Én boldogan viseltem és senkinek nem szúrt szemet ez a kis javítás.
Na de visszatérve a lány iskolába, kb. 15 perc múlva, egyszerre megjelentek a lányok szép nyári ruhákban és amennyire az iskolai rend engedte, kisminkelve.
Mi táncra éhes kanok nagy tapssal fogadtuk Őket és az időközben elhelyezkedett zenekar tust húzott.
Kb. fél órája táncoltunk már, mikor is megjelent az ikerpár unoka bátyja Rudi.
Magas fess fiú volt, nálam két évvel idősebb, telve önbizalommal és elegáns öltönyében, kilógó díszzsebkendőjével és ugyanolyan nyakkendőjével engem a Welszi hercegre emlékeztetett.
Rudi talán kettőt forgott a lányokkal, mikor félre hívott és azt mondta:
Menjünk valami zenés helyre, ez itt nagyon nem neki való, ez az iskolai kislány táncoltatás.
Nyeltem egyet és azt válaszoltam: rendben van, de nekem csak 18 forintom van.
Rudi megnyugtatott, semmi baj neki is van 20 forintja. Megkerestük a táncoló tömegben a két lányt és közöltük szándékunkat.
Nagy örömmel fogadták és elindultunk az éjszakába, legalább este hét óra volt.
Tanácstalanul sétáltunk a belvárosban, sorba végig gondolva, hogy hova mehetnénk.
Zsuzsinak / Ő volt a legokosabb/ eszébe jutott, hogy nemrég hallotta, hogy újra megnyílt a NewYork kávéház Hungária néven. Oda indultunk.
A kávéház alig sérült meg az ostrom alatt és a felújítása csodálatosan sikerült.
Gyönyörű tükrök, ólom- kristály csillárok, falikarok, elegáns berendezés, szőnyegek.
Kissé megilletődve léptünk be a teljesen üres, szikrázóan szép hatalmas kávéházba.
A teraszos földszintről vadonatúj vörös szőnyeg vezetett le az alsó kis étterembe, melynek végén a Karinthy által elnevezett mély vízben, egy kis, kör alakú márvány terem volt.
Itt egy, háromtagú együttes játszott, zongora, gitár, dob. Mivel itt lent egy kissé hűvös volt, egy nyílt lángú hosszú gázcső ontotta a meleget, a tűz lángjai hangulatossá tették az amúgy is ékszerdoboz szépségű kis termet.
Egy idősebb angolosan öltözött úr és egy elegáns hölgy ült az egyik sarok asztalnál.
Előttük egy nagyon szép hosszúszőrű kutya volt úgymond kiterítve.
A férfi pipázott és a dohány különleges illata csak izgalmasabbá tette nekem, az álomszerűnek tűnő helységet.
A bejárati boltív alatt megtorpantunk, de mielőtt helyet választottunk volna, mellénk lépett egy pincér és szerintem is, a legjobb asztalhoz vezetett.
Pincérünk talán negyven éves lehetett, választékos öltözetben, sötét nadrág, vakító fehér ing zsabóval és bordó mellény, bal csuklóján arany kis lánc fityegett. Rendkívül jól ápolt arisztokratikus rezzenetlen arccal, de barátságos tekintettel.

Leültünk. Innen folytatom.




Utoljára változtatva 05-21-2023 @ 08:23 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: szhiporka
(Ideje: 05-20-2023 @ 05:13 pm)

Comment: Nem zavaró az egybefolyt szöveg nekem legalábbis nem volt az. ne zaklassuk Annát fölöslegesen. az egy táblányi szövegfolyam még jól olvasható.


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 05-20-2023 @ 05:33 pm)

Comment: Kedves Szhiporka! Sajnos gépem nem hajlandó szerkeszteni és Anna már régebben megigérte, hogy ha irok valamit, akkor megszerkeszti. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel ölellek GYUpp Almásy.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 05-23-2023 @ 04:11 pm)

Comment: Gyula, most előbb írtam a második részhez, de itt vagyok: olvastalak, és még mindigg nagyon élvezem az írásaidat :-). aLéb


Hozzászóló: Kankalin
(Ideje: 05-26-2023 @ 06:06 pm)

Comment: Drága GYUpp bá" - Ofő, örülök, hogy újra aktív vagy. Itt is mosolyogva olvastalak, arra pedig szükségem van. Köszönöm. :) Imádolással: Kankalin


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 05-26-2023 @ 06:29 pm)

Comment: Drága Kankalin! Köszönöm, hogy itt is velem voltál. Szeretettel ölellek és persze imádolás!! kézcsók GYUpp


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds