| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Soma (búcsúztatására) Ideje:: 01-10-2005 @ 09:37 am |
|
|
|
|
Volt egy kutyusom, a Soma.
Hozzám jött, ha hívtam? Soha.
Tudom, a drága lélek szeretett engem,
Vidáman csaholt, ha hazaérkeztem.
Pajkosan szaladt elém a kapuhoz,
Lábam böködte, s vállamig felugrott.
Úgy örült, hogy alig fért a bőrébe,
Kezemből a táskát majdnem kilökte.
Hozzám dörgölődzött hízelegve,
Szemével tekintetem kereste.
Egy kis símogatásért tette mindezt velem;
Fehér bundájába ha beletúrt a kezem,
Nem maradt el a hálalihegés,
Ekkor következett az etetés.
A drága terelő mindent hajtott:
Vendéget, nagymamát, kecskét, malacot.
Kócos farkincáját zászlóként lengette,
Mikor feküdni ment az ajtónk elébe.
Hűséges házőrzőnk volt Ő minekünk,
Szerette is Őt minden gyerekünk.
Játszhattak akármit vele,
Mindazt nagy bizalommal tűrte.
Szörnyű vége lett szegény pulinknak,
Kiszökött egy este és véresen jött vissza.
Egy autó mehetett talán a Somira,
Meghalni jött hajnalban haza.
Öreg volt, de még élhetett volna kicsit,
Ugatása visszacseng fülünkben, hiányzik.
Az udvarban sírva eltemettük,
Kedves személyét sohasem feledjük.
2005.január 9. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-10-2005 @ 09:40 am
| Hozzászóló: Paulus (Ideje: 01-10-2005 @ 11:14 am)
Comment: Kedves, ártatlan vers. Pontosan az, ami akar lenni. És mint ilyet, jó szívvel olvastam. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agi_14 (Ideje: 01-10-2005 @ 04:50 pm)
Comment: nekem nagyon teccet,de nemkellett volna elolvasnom,mert a mi kutyánk is moshalt meg nemrég és most hogy ezt elolvastam....,de naon jó lett |
|
|
|
|
|
