Állomás

Tátognak bennem arctalan lelkek,
Kik eddig súgtak, most némán figyelnek.

Legjobb volna megfordulni, lépteimen visszajutni,
S én állok, fényben a jövő, múltamba hullni?

Pillanatra tőlem kéz a kézben, szemtől szemben,
Most néma a lét és hallgatódzik a félsz bennem.

Nem kell más, egy hívó szó, nem kell sok, egy karnyújtás,
Talpam leszögezve, mozdulatlanságra ítéltetett örök állomás.
(2004.11.18)