Csöngettek. Az öregasszony kicsoszogott az előszobába.
- Ki lehet az ilyenkor? - kérdezte magától. Sem a postást, sem a díjbeszedőt nem várta, más meg nemigen szokta zavarni. Kinyitotta az ajtót.

Két fiatalember állt az ajtóban, egyforma elegáns szövetkabátban és fekete nadrágban, kabátjukon névtáblával. Az egyikőjük megszólalt. Külföldi akcentusa volt.
- Jó napot kívánok! A megváltásról szeretnénk önnel beszélgetni. Van néhány perce a számunkra?
A néni elcsodálkozott. Kicsit elmélázott, aztán felderült az arca.
- Persze, jöjjenek csak be kedveskéim! Foglaljanak helyet nálam. Meg sem tudom mondani,mikor járt itt vendég. Tudják, egyedül élek már 30 éve. Egy balesetben halt meg szegény uram, ráesett a daru az építkezésen. A tíz körmömmel kaparnám ki. A gyerekeim már felnőttek, egy fiam van és egy lányom. A fiam már sok éve Amerikában él, a lányom tavaly költözött ki a családjával Németországba - és ömlött belőle a szó.
A magasabbik fiatalember egy könyvet mutatott a néninek:
- Ez a Mormon könyv. Hallott már róla?
- Nem, még nem. Tudja, szeretek nagyon olvasni. Mikor a lányomék még itt éltek, az unokám hordta nekem az olvasnivalót a könyvtárból, de mióta elköltöztek, nincs, aki könyvekkel ellásson. Jaj, az unokám teljesen olyan, mint maga, kedveském -érzékenyült el a néni, s zsebkendőjével elkezdte a szemét törölgetni.
- Szeretne a néni egy ilyen könyvet? - kérdezte a férfi.
- Igen, igen, elfogadom - csapott le rá mohón az asszony.
- Szeretnénk majd meglátogatni, hogy megbeszéljük az olvasottakat. Remélem, nincs ellenére, és ha bármiben segíthetünk...
- Köszönöm, de segítségre nincs szükségem. Tudja, azt a kis mosást, és főzést egyedül is meg tudom csinálni, szerencsére még jól bírom magam. Boltba is mindennap járok, megveszem azt a kevés ennivalót, ami nekem kell. De tessenek várni egy kicsit! Hozok maguknak finom csipketeát, egy kis keksszel, saját sütés!

Felpattant, és már hozta is. A lánykorában kapott elegáns porcelán teáskészletét készítette ki, a csészékbe teát öntött, s kirakta a kekszet is.
- Tudják, kedveskéim, magam vagyok egész nap, és jólesik, ha jön valaki. Mit is mondtak? Hogy eljönnek máskor is?
- Igen, szeretnénk megbeszélni a könyv tartalmát. Jövő kedden délelőtt 11 órakor megfelel? - kérdezte a másik férfi.

Felálltak és távozni készültek.
- Persze, hogy megfelel. Akkorra sütök kávétortát. Nagyon várom ám magukat! Olyan jó volt egy kicsit elbeszélgetni valakivel.