Esti Perc

Játszik a tó vizén az éjféli hold fénye.
Csillogó hidat von mese és valóság közt.
Az időnek kereke most nem forog tovább,
álmodik a part, a nád közt remeg a csönd.

Meleg, fekete kendő az éjjel felettünk,
s nem takarja felhővel, hogy tiszta bársonyát,
mint százezer, vagy millió csiszolt drágakő,
megannyi vakító kis csillag járja át.

Fényük remegő, lassú táncot jár,
kicsordul medréből és aláhull.
A parti nádasnak békanépe
szokatlan, de békés csendbe ájul.

Nem hallatszik nesze a tavaszi szélnek,
megbújik fáradtan a fák lombja alatt.
hallgat az ág közt a megdermedt levegő,
a levelek zöldja mozdulatlan marad.

Az éjféli hold fénye játszik a tavon.
A meséből itt lehetne valóság.
S a rohanó időnek e kis zugában
csak mi ketten voltunk és senki más.