rímtelenül
(manuellaversek)

amerre megyek
te onnan jössz felém
s figyelsz messziről
mint távoli istenek

nem menekülhetek
el nem engedsz
nem ítélkezel
s nem mentesz fel

a világ összes arcából
nézel vissza rám
mondat lettél
mit nem tudok befejezni

mikor nem írok
megjelensz az üres lapon
de amit írok is
csak a neveddé áll össze

már úgy hallgatok
hogy te beszélsz belőlem
én hallak téged
s csendben emlékezem

oly nagyon nélküled vagyok
ahogy veled sem lehetek
oly nagyon egyedül
hogy mindig itt vagy velem

bárkivel vagyok is csak nélküled
s akárki az így is csak veled
soha el nem érve nyúlok utánad
s te mindig megérintesz engemet

minden ami belőled maradt
súlytalanul kering bennem
át és át döfve perceim
mint a kérdés hogy

hova és meddig cipeljelek még
vézna testemmel
megoldhatatlan sorsommal
mint örök jelet

s ki ha te nem
fog engem elítélni
de bennem felmenteni a
szerelmet?