Egyedül fekszem, és rád gondolok.

A kezedet keresem, de messze vagy,

S én távol vagyok.

Távol vagyok a lelkedtől, távol a szívedtől,

távol a saját életemtől.

Nézem a csillagokat,

Az egyik talán te vagy valahol.

S oly közel látom a csillagokat,

hogy felnyúlok, s lehozlak téged odafentről.

Lehozlak, s mire magamhoz szorítlak

Kihunysz.

S én rájövök...

A te csillagfényed nem nekem ragyogott ott fent,

Elpusztítottalak, csak mert

Magamnak akartalak egészen.