| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
teremtés-mítosz Ideje:: 02-01-2005 @ 01:54 pm |
|
|
|
|
és vala Isten a kezdetektől,
vala a semmi, vala a minden,
született az idő-végtelenből,
és látá Isten: egyedül vala…
mert nem volt az idő, sem anyag,
sem lét, csak ő, az isteni mag…
teremté hát Isten az eget és a földet,
és hozzá sok fénylő csillagot gyúrt,
meg rideg gömböket,
kőből sziklákat az űrbe görgetett,
és a fény kíváncsin szaladt,
a földből néma víz fakadt,
ott fent az ég, itt lent a föld forrt, bugyogott,
a sötétet kergette a száguldó fény,
és a fényt eltakarta a néma sötét lény,
a föld mederbe kergette a vizet,
és a víz hullámai marták a jajongó földet,
és a végtelen űrben száguldott
a sáros, haragos föld…
és megteremté az időt,
mint óriás óra fényes mutatója
jár körbe az égen a Nap, és éjjel a Hold,
és az idő, a testetlen, mégis létező
hatalmas új erő megteremté az életet,
jut belőle mindennek egy apró szelet,
és megteremté vele a végtelenné vált halált…
körbenéz, és látá, amit tett
nagyon jó, s igen elégedett…
és lőn új nap, és Isten
a földre szórta magját,
füvet terem már a föld, és fát,
s az elemek haragját csitítja a néma táj,
és a fű, a fa magot terem,
és a földön csillan a fény,
csordul a víz, és susog a hírvivő szél,
viharrá dagad, korbácsol vizet, tép gyökeret,
mely azért is a földbe mar, s a föld jajong…
és Isten beveté a földet állatokkal,
mert túl nagy a csend, túl nagy a rend,
és Isten unta a földet, hát teremté
a vízbe a halakat, a földre csúszómászókat,
vadakat, az égre repdeső madarakat,
és azok szelídek voltak,
nem ütöttek, nem karmoltak,
szelíden falták fel egymást,
mert élni akartak, és sokasodtak,
és faltak, és sokasodtak,
hogy magukból enni adjanak…
látá Isten, hogy mit teremtett
igen jó, s nagyon elégedett…
szép a föld, és érdekes,
lenni szeretnék én a földön,
mondá az Isten,
és képére teremté az embert,
hogy uralja itt lent a tengert,
a földet, az eget,
hogy személyesen tegyen rendet,
teremté hát a férfit, és a nőt,
ad nékik erőt, rettentő erőt,
s az igába hajtja a földnek teremtményeit,
szaggatá a fáknak gyümölcseit,
és öli a barmokat, öl, ha fél, azért,
s ha félik, hát azért,
magáért a szörnyű életért,
és szaporít, és szaporodik,
és uralja a föld minden szegletét,
s éli életét, harcra kél mindenekkel,
növénnyel, állattal, az elemekkel,
és önmagával, az emberrel
magával, az Istennel…
és az idő millárdja száguldott,
s látá Isten, túl nagyot alkotott…
és vala a kezdetektől Isten,
és lészen ő örökkön örökké,
mert ő a semmi, és ő a minden,
de Isten nagyon egyedül vala…
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-01-2005 @ 01:54 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 02-01-2005 @ 01:57 pm)
Comment: Gábor, ez nekem olyan hűdevers! Az egyik kedvencem tőled. A következő Antológiába majd ezt ajánlom :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: benczes-sandor-gabor (Ideje: 02-01-2005 @ 02:00 pm)
Comment: :)))
Kösz, Neti! Annyira, de annyira folytatnám ezt a történetet, a bibliát, de állandóan visszarettenek tőle... de majd egyszer :)))
bsg |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 02-01-2005 @ 02:15 pm)
Comment: Pedig jól tennéd, mert nagyon igazat írtál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: benczes-sandor-gabor (Ideje: 02-01-2005 @ 03:58 pm)
Comment: Az ötlet, a szöveg fejben megvan... de a formából még hiányoznak alkatrészek... :)
Örülök, hogy elolvastad, Bogika... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Árvai,Emil (Ideje: 02-01-2005 @ 05:27 pm)
Comment: "Életünk függönyén túl ott hallgat Ő... Hallgat?... Beszédes hallgatás!..." |
|
|
|
|
| Hozzászóló: benczes-sandor-gabor (Ideje: 02-01-2005 @ 05:43 pm)
Comment: ...talán épp alszik, igen, elfáradt, csak a titkársága veszi a híreket, intézkedik össze-vissza...
szia
bsg |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Árvai,Emil (Ideje: 02-01-2005 @ 05:59 pm)
Comment: (Szerintem:) Nem alszik. Vár. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: benczes-sandor-gabor (Ideje: 02-02-2005 @ 08:34 am)
Comment: Emil! ...mire vár? Á, olyanok vagyunk neki, mint egy tévé, néz minket, ide-oda váltogatja a sávokat, szidja a műsort, vagy éppen dícséri, ám befolyásolni csak úgy tudja, hogy kikapcsolja a készüléket, csak ennyit tud... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Árvai,Emil (Ideje: 02-03-2005 @ 06:20 pm)
Comment: "...Elindultam haza. Apám nagyon várt ott; ő a szeretetét tékozolja jobban... Új életet kaptam, mikor megbocsátott." (Tékozló fiú c. versemből.) Ránk vár, minket vár. Erre gondoltam. (Üdv, Á.E.) |
|
|
|
|
|
