Sötét szobában bezárva találod magad,

Szemed a nem létezQ fény után kutat.

Érzékeny orrod furcsa szag csapja meg,

Régi illat a múltból, enyhe lehellet.

Kezed kinyúlik, tárgyak után kutat,

Amely a jelen pillanatnál távolabbra mutat.

Egyensúlyodat vesztve zuhansz a földre,

A mackó, miben elestél, majd a lábad törte.

Kedves kis mackó, gyermeki álmod Qre,

Most fintorogva lököd el magad tQle.

Képet tapintasz, s látatlanban érzed

Aki rajta van, fel sosem éred.

Egy régi példakép, egy régi álom...

Gyerünk ember törj ki a szobából!

Nincs szükséged a múltra, hogy a jövQt lássad,

Magadban az emlékeket jó mélyre ássad!

De ha elméd zavaros, fejed kába...

...érdemes betérni még ebbe a szobába.