Az idős házaspár egyszerre ért oda a nászékkal fiuk lakására. Pár napja jött ki a szülészetről a menyük. Mindkét helyen első unoka volt az újszülött, így hát nagy volt az öröm és a kíváncsiság. Persze már többször is látták a kisfiút, de most úgy gondolták, itt az ideje egy igazi babalátogatásnak.

Nászék egy hatalmas gyerekkocsit cipeltek fel az emeletre, ők autósülést vettek. Az asszonyok kezében rengeteg csomag, sült csirke, pörkölt, sütemények, hogy ne kelljen fáradnia a kismamámak a vendéglátással.

Mikor felértek és lepakoltak, nem győztek gyönyörködni a babában. Mindene tökéletes volt, mindkét szülőpár úgy vélte, az ő gyermekükre hasonlít inkább.

Miután kigyönyörködték magukat és megebédeltek, leültek a nappaliban egy kis beszélgetésre. Az újdonsült apa behozta a fényképeket, amelyeket még a kórházban készített. A nagyapa rögtön fel is vette a szemüvegét, és "na lássuk" felkiáltással el is kezdte nézegetni őket. Arra számított, hogy a pólyás baba lesz rajta, de tévedett: a szülésről készült képek voltak. Az elsőn a menye volt hálóingben, egy széken ült, az arca kimondhatatlan fájdalmat tükrözött. A másikon állt, a férje fogta a derekát. Itt is nagyon szenvedett. Hanem amikor a többi képre került a sor, a jólnevelt mosoly egyre inkább kezdett az arcáról eltűnni. A következő képeken oldalt feküdt az asszony, a másikon már hanyatt, az orvosok a lába közt matattak, és így tovább, ahogy a szülés haladt előre. Az egyik képen a menye bizonyos része látszott, onnan kandikált ki a fejecske. A torkában érezte az ebédet. Megtörölte izzadt homlokát, és elhalóan kérdezte:
- És nekem ezt mindet végig kell néznem?
Felesége diszkréten bokán rúgta:
- Dezső, egy anya életében az egyik legmagasztosabb dolog a szülés. Bizonyára értékeled ezeket a képeket!
- Hát hogyne! - válaszolt a férje kissé kényszeredetten.

Valahogy sikerült mindent végignéznie. Aztán eszébe jutott az az idő, amikor az ő gyermeke született. Kint izgult a váróban, szívta egyik cigarettát a másik után - akkor még megengedték az ilyesmit. Nem látott, nem hallott semmit, aztán sok idő múlva egyszer csak kivitték megmutatni a fiát, tisztán, szép pólyában, majd a feleségét tolták ki, aki akkor szebbnek tűnt, mint bármikor. Hej, régi szép idők! Nosztalgiázott. Révedezéséből menye hangja szakította ki.
- A szülésről videó is készült ám! Itt is van! Egy órás, gyertek, nézzük meg. Vegyetek egy kis sütit! -kínált körbe mindenkit.
Az após udvariasan visszautasította:
- Köszönöm, inkább nem kérek!

El is kezdődött a film. A fiatalasszony élénken magyarázta, mi volt, hogy volt, aztán mikor a fej megszületéséhez értek, felkiáltott:
- Ezt nézzétek!
Mindene látszott. Apósa nem bírta tovább türtőztetni magát, felugrott, és kirohant a szobából. Út közben lekapta a fogasról a kabátját. Gondolta, jár egyet, kiszellőzteti a fejét és megemészti a történteket.

Már nem hallotta menye sértődött hangját:
- Nahát, apósomat nem is érdekli az unokája születése!