(kávé)
összeesnek a kockacukrok
mikor hozzám érsz.
látod, még mindig álmodom.

emlékszel, milyen forró volt minden
s aztán hogy remegtél?
engem elfejthetsz, de arra emlékezzél
amikor magadról velem megfeledkeztél.

(éva)
milyen jó helyre vittél, s hogy értettelek;
mindenek felett szerettelek és hittem neked.
olyan finom volt, de most mi változott?
mert úgy érzem, olyan meztelen vagyok.

(vándor)
én is mint minden ami él
vágyom a megérkezésre,
de úttalan utakra vagyok ítélve.

(vad)
így maradsz meg bennem
szelíden, melegen.
itt kint hideg van,
újra harapok, karmolok
élek a vicsorgó vadak között.

néha azért majd némán
állok az ablakod előtt;
a vadon várhat -
mert a kéz melegét sosem feledi
a megszelídített állat.

(önéletrajz II.)
nedvesedik már a szemem
s lassan kicsordul belőle az életem.
egy pocsolyába hull;
fodrozódom, de már nem vagyok úgy egyedül.

(vallomás selypítésre)
maradtál volna érintetlen, messze,
távoli eszme, mely nem ereszt be;
de megérintettél
s azóta el vagyok veszve.


(elveszve)
mint kisgyerek kit meleg kéz szeret
olyan voltam veled
s most hiába nyúlok nem találok csak
idegen felnőtteket

(kegyelem)
köszönöm hogy megmutattad
hogy még mindig van hova szúrni.
és köszönöm hogy nem nyomtad tövig.