Proli vagyok. Képkockákra vetítem az életem és lerajzolok mindent a szavaimmal. Beszélek, de senki sem hall. Fölfelé ordítok, az égre szórom szitkaimat. Túl magasra mászok, mindent és semmit sem látok, mindenkit és senkit sem szeretek.
Az apró dolgok az enyéim, a napsugár, egy ellopott szó, egy cinkos pillantás. Kopott cipőben, olcsó kabátban rovom az ostoba eszmékkel szennyezett város utait. Valaki vagyok, mert senkinek érzem magam, telis-tele a reménytelenség ócska reményeivel. Nincs jogom sóhajtani, hiszen "mindenem megvan...".
Minnél mélyebbre kerülök a ketrecben, annál szabadabb vagyok.
Emelem a kalapom és tollat faragok a hiábavalóságokból.
Proli vagyok, az alsó osztály tisztes képviselője. Nincsen vagyonom, tehát semmim sincsen- mégis enyém az egész világ. Erőmet kölcsönzött könyvekből szívom, és a víz elkísér a végtelenig, ha az emberek el is hagynak útközben.
Proli vagyok, kiszáradt toll van a fülem mögött és emelem a kalapom.

talán néha mindenki csak egy prolinak érzi magát...