| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az éjjeli pillangó Ideje:: 02-11-2005 @ 05:40 pm |
|
|
|
|
Egyszer egy éjjeli pillangó -miközben röpködött lámpától lámpáig- arra gondolt,hogy mennyire el szeretne jutni a Holdra.Hogy miért pont oda?Mert a Hold minden éjjel vonzza õt az elérhetetlen fényével.Ezért aztán arra az elhatározásra jutott,hogy 1 nap múlva útnak indul,miután elbúcsúzott családjától,ismerõseitõl.
Egész nap készült a nagy útra.Igazgatta a szárnyait,röpködött,erõsítette az izmait,hogy nehogy hamar kifáradjon a hosszú út során.Csak kevés pihenõt akart közbeiktatni,mivel mihamarabb oda szeretett volna érni.Mindenki mondogatta neki ugyan,hogy képtelen vállalkozás,de semmi nem tudta meggyõzni.Idõs,bölcs pillangók próbálták neki megmagyarázni,hogy oda nem juthat el természetes körülmények között és talán az életét kockáztatja azért a célért.Nem hallgatott rájuk sem.Csak egyszerûen menni akart.Nem érdekelte õt az útszéli lámpák fátyolos világossága,az,amivel testvérei,szülei,ismerõsei annyira meg vannak elégedve.Csak a cél elérése vonzotta.
Aztán jött a búcsú pillanata.Odaröppent szüleihez,egy könnyed szárnylibbentéssel és mosollyal adta tudomásukra: Indulni szeretne.
Könnyeit lágyan letörölte arcáról,majd mielõtt zokogásban tört volna ki elindult.Sokáig integettek neki a szerettei egy ócska,törött búrájú lámpa alól,míg lassanként eltûnt a szemük elõl.Mindenki nagyon szomorú volt,mert nem tudták lebeszélni arról,amitõl mindenki félt: a viszontagságokról.Nem tudták elképzelnimiért nem felelt meg neki a mindenki által jól megszokott,szürkés,piszkos,ócska,de azért számukra gyönyörû lámpa.
Pillangónk pedig csak repült a Hold felé.Egyre jobban vágyott arra az ismeretlenre,amitõl el sem tudta képzelni milyen is lehet.Nagyon sokáig repült egyhuzamban,így hajnalra rettentõen elfáradt,de õt ez a tény sem érdekelte.Egyre kietlenebb tájak felé jutott el,amilyeneket még sosem látott.Elõször nagy síkságokat és lakatlan vidékeket.Egyre jobban kezdte észrevenni,hogy éjjel a Hold mintha még mindig ugyanolyan távol lett volna tõle,mint mikor elindult.Rengeteget repült akkorramár és néha a levegõért is meg kellett szenvednie,hogy szárnycsapkodásai közepett hozzájusson.
Aztán még hidegebbre fordult.Egyre több havas tájat látott,amit nagyon gyönyörûnek tartott,de néha nem tudta merre is menjen.Ekkorra már csak dacból repült és akkor is el akart jutni a vágyott helyre.Szinte mindent megadott volna azért,ha már ott lehetne.
Ismerõsei kezdtek letenni arról,hogy barátjuk valaha is visszatér.Szülei még bíztak benne és minden nap úgy repültek a lámpájukhoz,hogy lehet,ott találják õt a többiek között.
A pillangó is sokat gondolt a szüleire,testvéreire és nagyon hiányoztak neki.Egyre csak fáradtabb lett a sok repüléstõl,míg végre úgy döntött,lepihen.Nagyon fázott,éhes volt és kimerült,pedig még nem jutott el a Holdra,de már érezte nem kell sok hozzá.Lefeküdt hát,gondolkodott,amíg el nem nyomta az álom.
Álmában gyönyörû tájakon járt,éjjel is világító fákat látott,meg virágokat,csodálatos lámpákat.Voltak olyanok is,amelyek színesen adták magukból a fényt.Találkozott még nála is szebb pillangókkal és pillangókisasszonyokkal,akik teljesen elbûvölték.
A valóságban pedig minden szépen lassan megfagyott az örök hó birodalmában,avová végülis eljutott.
A pillangó mostmár mindig ott lehet a világító fák között a csodás lámpák fényben,azon a helyen,amire mindig is vágyott...Látta a Holdat,megérintette és elmerült benne...
Talán jobb is,hogy nem ismerte meg a Hold igazi arcát.Nagyon elkeseredett volna.Így pedig örökre csak az álmok maradnak...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-11-2005 @ 05:40 pm
|
