Harmatos tavaszi reggeleken
Talán még rám talál a szerelem
Hiszen új, vidámabb nap kelt fel
Kacagó sugarai simogatják szemem
De a derűs kis csillag elveszett
Ki éjszakánként felettem repkedett
Ő nem csak egy olcsó, üres idézet
Hanem maga volt a szépséges költészet
Egy vörös rózsakoszorú mellkasomban reszketett
Elhervadt … de itt van a szerelmes kikelet
Mely lángba borítja mindig szívemet
Testem, lelkem vidámabb lehet
Első hírnökként itt a hóvirág
Majd követi őt a mámoros láz
Lassanként felébrednek a fák
És lágy szellőben üdvözlik a bűbájt
Suhogják egymás között nesztelen
Az átváltozás csupasz és meztelen
A tóvizére visszatért a csillogás
Tündérliliomok árasztják illatát
Színkavalkádja öszzemossa a szivárványt
De a felszín tükrözi a valódi látványt. |