| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Szösszenet a bűnről Ideje:: 02-19-2005 @ 02:38 pm |
|
|
|
|
| Lógó nyelvvel, lihegve vágtatott a kutya a havas utcán. Egy-egy fatőnél lelassított, szimatolt és sárga szagnyomot hagyott a következő négylábú delikvensnek. Aztán sietett tovább tátott szájjal, melyből páragőz csapott ki a hideg levegőbe. Nem érezte a fagyot, csak egyetlen dolog foglalkoztatta: a tüzelő kis szuka az utcavégen. Hamarosan elérkezett a vasrácsos kapuhoz.
Sötét éjszaka volt, csak a szomszéd kutyák fel-felvakkantása jelezte, hogy idegen állat jár a környéken. Megállt, hosszú pofáját benyomta a kerítés rácsai között. Nem látta a nőstényt, csak érezte. Orrát valami hallatlan vonzó illatorgia csapta meg. Halkan szűkölt, farkát megcsóválta és hátsó lábaira emelkedett. A kerítés magas volt, de megmászható. Sovány, inas testével nekiveselkedett és csakhamar átjutott a kapun. Árnya beleveszett a kert sötétjébe. Izgatott csaholás hallatszott, de hirtelen, lámpafény ömlött ki a mindaddig sötét ház ablakából. Artikulátlan emberhang hasított az éjjelbe, amit fülsértő, halálra vált vonyítás és tompa ütések kísértek.
Hajnalban, széles hólapátról röpült az összetört, halott test a ház előtti árokba. Véget ért egy ösztön-diktálta, vad ámokfutás.
Vajon milyen bűne volt annak, ki egy gazdátlan kutyatestbe kényszerült az újjászületés végetlen forgatagában? S vajon mily formát ölt majd az, kire szintén lesújt egyszer a halál kegyetlen hólapátja? |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-19-2005 @ 02:38 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 02-19-2005 @ 06:51 pm)
Comment: Elgondolkodtató írás... már csak azért is, mert magam is hajlamos vagyok hinni a lélekvándorlásban. De azt hiszem, arra sosem kapunk választ, egy-egy sorscsapást vajon miféle bűnűnkért kapjuk - lehet, hogy valóban egy előző életünkben elkövetett tettünkért?... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Sextus (Ideje: 02-19-2005 @ 07:44 pm)
Comment: Igen, ez egy fogós kérdés... Életem tanára mindig azt mondja: "A JóIsten nem ver bottal..." Hát akkor mivel?- szoktam kérdezni magamban. Hát egy-egy sorscsapással talán, amelyekből okulnunk kell. Nincsenek véletlenek szerintem. Talán minden újabb születésünk vezeklés. |
|
|
|
|
|
