Hogy mit jelentesz: ó, életem! Hisz te vagy nekem a végzetem. Ígérem, ezután minden más lesz, szeressük egymást, s minket a boldogság pártfogásba vesz. Soha többé el nem hagylak, senki másnak oda nem adlak. Ó, ha tudnád, mit érzek, mert nélküled nem is élek! Sorsom a kezedben, a holnap előtt állok. Ugye együtt indulunk, csak rád várok. Eldobott a múlt, visszahoz a jelen, a jövő súgja: újra velem. Újraélednek a régi álmok, senki másra, csak rád vágyok. Selymes kezeddel ha megérintesz, a gyönyörűségtől szinte részegítesz. Meztelen tested ha testemhez ér, megperzsel, felforr bennem a vér. Puha száddal simíts végig, röpíts vele fel az égig. Lángba borít az érintésed, ölelj meg, s el nem engedlek téged. Ó, ha tudnád, mit érzek: Karjaidból kibújni szinte vétek! |
|
|
|
|