Besétál a napfény az ablakon át, Lassan, halkan az ágyamra ül, Mosolyt csókol az arcomra fel, S el is slisszan szemtelenül...
Te elmentél már,de így,kora reggel Mozdulatid még őrzi szobám, A bögrén maradt szádnak az íve, Illatod elbújt a szobám falán.
Tested vonalát őrzi az ágy, Érzéseid a levegőbe írtad, A hangod is itt száll,fülembe ül, A reggel dalával egy dallá olvad.
Így jön a reggel minden nap el. Szépnek látom,mert Te is benne vagy S ha nem hiszed el, akkor is így van: Minden léptembe beittad magad!
|