Őrületes árban sodródom veled. Melletted vagyok, de küzdök ellened. Tudod: akarlak jobban mindennél És nem lennék én sem, ha nem lennél, D vagy, s én valahogy mégsem létezem, Csak ha itt vagy velem és fogod a két kezem. S talán néha te is boldog vagy velem, De minden vágy és álom ás érzelem Bűn. Tudjuk mindketten,s nem tudjuk mégsem, Mert nem mondasz nemet,s nem mondok én sem. És tudom, hogy félsz és tudod én is félek, És tudom, hogy adsz,de túl sokat kérek, De börtönödből nem szabadulhatok! Hidd el, nem önző,szerelmes vagyok... Nem mondtunk nemet ma, sem tegnap éjjel. Nem harcoltunk tovább a szenvedéllyel. Csókoltál forrón, ajkam tűzben égett, S ajkaidon talált csak menedéket. Szomjazón öleltem minden porcikád, Minden egyes porcikámmal vágyva rád. Őrült vágyban s égő szenvedélyben Egymásé lettünk.Egymásé egészen. Tiéd voltam. Tiéd mindenemmel. Tiéd testemmel,lelkemmel,szívemmel, S tudom, ha eldobsz is tiéd maradok, Mert börtönödből nem szabadulhatok, Valahol mélyen mindig itt vagy velem, Mint egy gyermekkortól őrzött félelem, Mint életre szóló, el nem múló seb... De ez sokkal, hidd el, sokkal édesebb! |
|
|
|
|