Látástól vakulásig

A játszótérről jöttek haza. Már sötétedett, de a gyerekek mégsem akartak elválni egymástól. Úgy döntött hát, felhívja egy kicsit beszélgetni újdonsült ismerősét a gyerekeivel.

Felmentek a harmadik emeleti lakásba. Leültette az asszonyt a nagyszobában, a gyerekek pedig bevonultak a kisebbe, és játszani kezdtek. Ő leült a heverőre, és mesélni kezdett:
- Egy hete költöztünk ide. Ne haragudj, hogy széjjelség van, de még nem sikerült rendesen elpakolnom. Egész nap dolgozom, éjszaka rakok rendet, de már most nagyon fáradt vagyok. Pécsről jöttünk ebbe a városba egy éve, ott laktam a férjemmel. Rengeteget ivott, és  egyszer annyira megvert, hogy a kórházban kötöttem ki. Onnan már nem mentem vissza hozzá, mikor kijöttem, felpakoltam a gyerekeket, akikre a keresztanyám vigyázott, felültem a vonatra, és a nagynénémhez költöztünk. Amíg bent voltam, addig szervezte meg a család a szökést. Elmentem dolgozni egy étterembe szakácsnak, hajnaltól éjszakáig dolgoztam, jól kerestem, és ennivalót is vihettem haza olcsón, ami megmaradt. De aztán a nagynéném meghalt, és kellett a ház az örökösöknek. Akkor albérletbe mentünk, nem volt, aki a gyerekekre vigyázzon, így késő éjszakáig egyedül voltak. Én megbíztam bennük, egymásra voltak utalva, és megtanultak egymásra vigyázni, de a szomszédok észrevették, hogy nincs velük senki, és valamelyik feljelentett. Ki is jött a GYIVI, szétnéztek, akkor megmagyaráztam, mi van, el is mentek. De fel kellett adnom az állásom és valami nappali munkát szereznem. Felvettek takarítónőnek, de a fizetésem, meg amit a gyerekekre kapok, csak a lakbérre és a rezsire elég, ennivalóra nem jut belőle. Így muszáj vagyok mellékállást is vállalni. Esténként visszajárok az étterembe mosogatni, hétvégenként házakhoz takarítani. Pedig nyelvvizsgám van, érettségim, meg varrónői végzettségem, de a szakmámban nem találok jól fizető, egyműszakos állást, így takarítok most ebben az intézetben. Közben a portásnak csak 8 általánosa van, és húszezerrel többet keres.  Nézz körül nálunk. Szép lakás, kétszobás, az előző csak egy volt, jóval kevesebbet fizettem érte, de el kellett mennünk, mert eladták. Alig találtam ezt, úgy segített egy ismerősöm, mert bárhová telefonáltam, mikor megtudták, hogy egyedülálló anya vagyok két gyerekkel, rögtön letették a telefont. Vagy kauciót kértek, amit én nem tudok kifizetni. Lakást sem kaphatok, mert csak egy éve vagyok itt, és csak annak jár, aki legalább öt éve lakik ebben a városban, vagy itt dolgozik. Meg az egy főre eső jövedelemnek is meg kell lennie, kötelező előtakarékosság is van, havonta húszezret kellene betenni a bankba, amit én nem tudnék. Megérdeklődtem mindent pontosan az önkormányzatnál. Hogy meddig maradunk albérletben? Nem tudom. Reményünk semmi. Talán majd négy év múlva. Az a legrosszabb, hogy lenézik az embert, amiért albérletben lakik, meg némelyek megkérdezik,minek szülte a gyerekeket, ha nincs lakása, micsoda felelőtlen anya.

Kiment a konyhába, feltett egy kávét a vendégnek. Örült,hogy végre valakinek elmondhatta a bánatát.