Álltam én is a józanság szélén,

Tombolva zúgott a mélyben az ár.

Érdekes érzés, szinte elszédít,

Úgy érzem, előttem nincs akadály.

Örvénylik egyre, húz a vesztembe,

Köröttem zuhan a sok kárhozott.

Bukik az erkölcs, megáll az ész is.

Hogy miért? Miért ne? Nem számít ott.

Pokol kapuját döngetem éppen,

Ki tudja... Van pokol egyáltalán?

Ha hiszel benne, felépül szépen.

Nincs hitem, nincs célom s jövőm se tán...