Emlék
Az, amikor csak nézel ki az ablakon,
vagy egy gyűrődést az abroszon,
s egyszer szólsz: Főúr, fizet...
és ott marad az asztalodon
kihűlt teavized.
Arckép
Hány meg hány
magányos, vágyódó éjszakán
néztelek - -
s mondogattam: szeretlek, szeretlek!
Még egy könnyemet is ejtettem rád,
ó az a húsos, nagy, meleg szád...
zümmögött a hűtő...
A kezembe akadtál múltkoriban
(pedig nem is kerestelek),
a nagy barnakord fotódobozunkban,
megállt bennem az ütő:
harminc év fényképrétegei alatt,
olyan voltál, mint egy kövület.
Szómágia
Először kihúztam belőle a főneveket
(mert hát ki bizonyíthatja, hogy ami van, az van?),
de ezzel ijesztő mértékben megnőtt a melléknevek
száma. Hogy mentsem a menthetőt, igéket írtam
helyettük. Nem lett jobb. Mert a cselekvések
miben, mi között zajlanak? Egyben értelmüket
vesztették a hely és időhatározók is. Könyörtelen-
ül kihúztam ezeket is. Maradtak a jelzők. De
mire vonatkozzanak? Könyörtelenül, stb. Végül
versem így nézett ki:
Kisértés
A reggeli kávém után,
nem gyújtok rá direkt.
Először a percek: sete-sután,
aztán...
Ejha, nocsak és lám:
már tíz, és bírom az ön-verdiktet.
Délben már magasból néztem: magamat,
ahogy vállon veregetett.
Csalódás
Csak az csalódik, aki csal.
Aki becsapja önmagát,
mert túl sokat vagy keveset vár,
másoktól vagy önmagától,
mint amennyit megérdemel.
Ám, aki olyan, mint a gyémánt,
mely közömbösen tündököl
a legkisebbtől a legnagyobbig,
bárkinek,
az már meg nem csalattatik;
Nirvánában halhatatlan.
Átok
"Amikor az Örökkévaló megparancsolta
Noénak, hogy minden létező élőlényből egy-egy párt vegyen be a bárkába,
jöttek párosával és helyet talált mindnek. Egyszer csak látja,
hogy jön a Hazugság és bebocsátást kér.
Kérdi Noé, hol a párod?
De kiderült, hogy a hazugságnak nincsen párja.
Amikor a Hazugság látta,
hogy pár nélkül nem juthat föl a bárkára,
elment párt keresni magának.
Találkozott az Átokkal és felajánlotta neki, csatlakozzék
hozzá és így együtt, mint egy pár, bizonyosan feljutnak a bárkára.
Az Átok megkérdezte, mi haszna lesz ebből neki?
A Hazugság erre felajánlotta,
hogy minden szerzemény közös lesz...
Így is lett. Mindketten bekerültek a bárkába
és túlélték az özönvizet.
Azóta, amit a Hazugság megszerez – az Átok elviszi... "