Ők négyen mindig együtt jártak a játszótérre a gyerekeikkel. Ez a négy GYES-en lévő asszony jól összebarátkozott az otthon töltött évek alatt. Délutánonként, amíg együtt voltak, és a gyerekek játszottak a homokozóban vagy a mászóka alatt, ők beszélgettek. Kitárgyaltak mindent és mindenkit, TV műsort, gyerekeket, férjet, szomszédot, villanyszámlát.

Ma csak hárman voltak kinn. Ültek a padon. Épp elakadtak a beszélgetésben, mikor a játszótérrel szemben lévő ház erkélyén megjelent egy velük egykorú, csinos kismama a gyerekével. A nő leült egy műanyag székre, cigarettázott, a gyerek körülötte szaladgált.

Az egyik játszótéri anyuka megszólalt:
- Na, ez az asszony sem képes kijönni a gyerekével. Inkább ebben a szép napos időben is otthon cigarettázik. De ráér! Ennek nincs dolga? Mindennap ott lófrál az erkélyen!
A másik egyetértőleg bólogatott:
- Ahelyett, hogy itt ülne, inkább a házimunkát végezhetné! Nagy az a ház, biztos lenne mindig mit csinálni benne! - mondta irigykedve. Neki csak egy egyszobás garzonja volt, abban zsúfolódtak hárman.
- Nemigen csinál ez semmit! -kapcsolódott be a harmadik. - Mindennap jön az anyósa, hozza az ételhordót és tálcán a süteményt. Biztos lusta még főzni is.
Ekkor érkezett meg negyedik társuk.
- Miről beszélgettek? - kíváncsiskodott.
- Arról az asszonyról, ni! - mutatott az erkélyre a barátnője.

A nő hátranézett:
- Jaj, szegény kicsi! - nézett a kisgyerekre az erkélyen. - Rákos. Nem jöhetnek le, mert nem szabad gyerekek közé mennie, nehogy elkapjon valami fertőzést.