Gyermekkorod távlatából,
letűnt idők éje mögött,
felcsillant a remény szava:
Élet! A halálok között.

Nem hittél a varázslatnak,
mégis elérte szivedet,
saját magadat sem érted,
de nekem adtad kincsedet.

Mint sok színes üveggyolyó,
mi szétgurul ezer-felé,
úgy tártad fel szépségeit
ártatlan lelkednek, felém.

Megszólít az éji varázs,
elűzi minden álmodat,
s gyötrelem helyett szerelem
járja át gondolatodat.

Ne félj, mindenki elesik,
tétova apró lépések,
bízz az éltető jövőben,
míg elfogynak a kérdések.

Mikor érzed: újjászületsz
eme tiszta érzelemben,
tudni fogod: megérkeztél,
s helyed van e végtelenben.