Kérlek, vigyél el innen messzire,
hol eggyé válik a Földdel az Ég!
Nem akarom e hazug világot!
Nyugalmat csak Melletted találnék.
Nézzünk együtt messzi naplementét!
Arany sugarai megcsillannak,
kéklő tenger végtelen víztükrén
simogató hullámokat hoznak.
Védj, s féltőn ölelj át karjaiddal,
gyengéden fogd meg remegő kezem!
Hagyd éreznem szíved dobbanását,
akard, s e csodát én is elhiszem.
Súgd meg az igaz szerelem titkát!
Lásd, elégek szemeid tüzében,
mint becsapott szerelmes összegyűrt
levele ég porrá gyertyafényben.
Add ajkaid mámorító ízét,
hűs harmatcsepp sziromról lepereg,
lehelj puha csókot, hadd érezzem,
és kívánjam e vétkezést Veled!
Mélyről feltörő sóhajaiddal
hívd életre rejtett vágyaimat!
Szavak nélkül légy mindenem! Szoríts!
Váltsd valóra féltett álmaimat!
Mélyen őrizve e pillanatot,
forró parti homokban pihenve,
igen, meghalni is így szeretnék,
karjaid közt, Általad ölelve. |
