Árnyék
Sötét árnyék halad végig a párás utcán, Haloványan látsz egy alakot s egy szempárt.
Kísért a múlt, egyszer már láttad őt, a nőt Borsódzik a hátad, s felkiált egykori szeretőd.
Kortalan keresés vette kezdetét nem évekkel,
Hanem hosszú keserves életekkel ezelőtt, Ferde volt a talaj, sokszor megcsúszott, elesett,
De nem hagyta magát, felállt s tovalibegett a hölgy.
Megtalált, most eltalált, s eljött a végzet.
Sötét ez a csata, senki nem látja, csak érzi, Ahogy tüzes orkán fut a gerincen végig,
S valaki ott marad vagy Te vagy ő, végleg.
|