| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Éjszaka III. Ideje:: 05-29-2005 @ 02:54 pm |
|
|
|
|
| Hallom, ahogy belép a szobába, az undor végigkúszik a gerincemen és a torkomat fojtogatja. Valamikor szerettem, ma már a magány elől menekülök. Inkább kinézek az ablakon, bele a mély, tompa fekete éjszakába. Szívesen belevesznék a sötétjébe, nem tehetem, már mögöttem áll, érzem a leheletét a nyakamban. Testemet görcsbe rántja a közelsége, nem tehetek róla. Magamban kérlelem, hogy tűnjön el, ha tényleg szeret, vegye már észre mennyire nem kívánom. Persze most sem érti a jeleimet. Benyúl a pólóm alá, legszívesebben elsírnám magam. Már nem szeretem, nem akarom, hogy megérintsen. Elvonszol az ágyig, ez szinte erőszak, kifogásokon töprengek, de igazából nincs kedvem vitázni. Hagyom, legyen minél előbb vége. Szája mohón falja a testem, fellobbanó menekülési kényszerem egyre erősödik. Mi lenne, ha felpattannék és kirohannék? Ugyanaz mint múltkor, hülye magyarázatot adva visszamennék, mert sajnálom és szeretem, mint barátomat. Így hát nem éri meg a veszekedést. Lehunyom a szemem és a kinti sötétségre gondolok. Ő meg szinte extázisban szeretkezik a testemmel, észre sem veszi, hogy én ott sem vagyok. Azon tűnődöm, hogy kit gyűlöljek, Őt vagy magamat? Olyan egyszerű Őt hibáztatni, védekezni azzal, hogy ha annyira szeret, mint állítja, régen észre kellett volna vennie, hogy kihűltek az érzéseim. De igazából magamat utálom, hogy képes vagyok újra és újra meggyalázni mindazt, amit szerelemnek és párkapcsolatnak neveznek. Nincs erőm elhagyni, gyenge vagyok és gyáva. Heti két-három alkalomért cserébe nem vagyok egyedül. Eladom az erkölcsöm, mert félek. Félek éjjel a sötét szobában, ha valaki nincs mellettem és félek az örök némaságtól, ami az üres lakásban körbevesz. Szánalmas! Nyelve mélyen a számba siklik, talán megfulladok, nem bánkódnék. Azon fáradozik, hogy nekem is jó legyen, de hiába érint meg, nem érzem. Mintha az összes ideg meghalt volna a bőrömben. Eljátszom hát, hogy élvezem, hogy eljutok a csúcsra, tökéletes színjáték. Hányni tudnék magamtól. A hasamra hajtja a fejét, már egyenletes a légzése. Érzem, ahogy keserű könnyeim végigfolynak vékony csíkban az arcomon. Persze nem vesz észre semmit, ezért viszont tudom gyűlölni. Neki is kényelmes így. Megérdemeljük egymást. Megfogadom, hogy reggel elhagyom. Ez lesz életem leghosszabb éjszakája. Egy percet sem alszom figyelem, ahogy körém virrad a reggel. Mocorogni kezd mellettem. Felkelek, szedem össze a ruháimat. Hová megyek? El, suttogom. Mikor jövök vissza? Soha, alig lehelem a választ. Dermedtem hallgat, én ezalatt kilépek az ajtón. Sétálok a friss hajnali utcán, kifújom a levegőt. Mintha egy egész hegység gurult volna le rólam, már nem készülök megfulladni. Felszabadulok, de tudom hogy ennek még nincs vége. A következő könnyes fájdalmas búcsúig megyek, edzek egy kicsit a lelkemre. És megpróbálom megtalálni az erkölcsöm.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-29-2005 @ 02:54 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-30-2005 @ 05:38 pm)
Comment: Most egyszerre olvastam el mind a három írásod. Nagyon megrázó! Őszinteség árad soraidból és a stílusod kifogástalan. Nagyon jó olvasni téged. A történet ha saját élmény, nagyon szomorú, de jól tetted. Ha nem akkor pedig nagyon jó a téma választás, és ahogy bonyolitod az eseményeket. Gratulálok. Ezentúl is olvasni foglak. :))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csizi (Ideje: 05-31-2005 @ 02:28 pm)
Comment: Én is elolvastam írásaidat egyszerre, nagyon jól írsz. A versek is nagyon tetszettek! Grat. |
|
|
|
|
|
