Sokáig töprengett azon, kinyissa-e az ajtót. Ha kinyitja és belép, olyat lát, amit soha nem felejt el. Ha nem, egész életében bánni fogja, miért nem volt kicsit merészebb. Végül erőt vett magán, s remegő kézzel lenyomta a kilincset. Az erős fény teljesen elvakította s a gomolygó ködtől sem tudott tájékozódni. De most már nincs visszaút, az ajtó becsukódott mögötte.

Tétova léptekkel indult el a fény forrásának irányába. Lassan, óvatosan lépkedett, közben a homály is kezdett fokozatosan eloszlani. Ahogy haladt előre, egyre bizonyosabbá vált benne az érzés, talán mégis igaz, amit a faluban suttognak, a kíváncsiság azonban erősebb volt mindennél. Még a halál lehetősége sem riasztotta el. Mindenáron utána akart járni, mi az oka a hitetlenségnek egy olyan régimódi kis faluban, mint ez. Vajon mi lehet odabent, ami így elriasztja őket? Ezt kell kiderítenie.

Zakatoló szívvel fedezte fel a körülötte feltáruló látványt. Amerre csak nézett, keresztek hevertek mindenütt. "Ez a sátán műve", hallja fülében az emberek suttogását. És valóban. Végre feloszlott szeme elől a köd, s kitárulkozott előtte a döbbenetes látvány. Az oltár helyén égő kereszt. A kereszt körül szabályos körben, egymástól egyforma távolságra gyertyák sorakoztak. A kereszt mögül lassan előtűnt egy árnyalak, Krisztus sebeit viselve testén. A lány a félelemtől mozdulni sem bírt. Az alak felé nyújtotta kezét, ő közelebb lépett hozzá. Maga sem értette, miért, a lábai már nem neki engedelmeskedtek, hanem valami földöntúli erő vonzotta. Az árny hívogatóan nézett rá, és ő lassan belépett a gyertyák közé. Ebben a pillanatban robbanás hallatszott, a látomás pedig eltűnt a szeme elől. Nem voltak már sem gyertyák, sem keresztek, sem árnyalak; csak a régi oltár a megszokott helyén. A lány üveges tekintettel megfordult és elindult kifelé. Törött üvegszilánkokon lépdelt keresztül, de lába nem érezte a fájdalmat, egyáltalán már ő sem érzett semmit. Kilépett az ajtón, nem vette észre magán Jézus sebeit. Hallotta az emberek távoli hangját, ahogy összesúgnak mögötte. Lassan visszatért a valóságba, már nem emlékezett a templomban látottakra. Csak az érzés maradt meg benne, valami csoda történt ott bent. Lépteit sietősre fogta, alig várta, hogy találkozzon valakivel és elmesélje, nincs mitől félni. De egyetlen emberrel sem találkozott a templomhoz vezető úton...