Múltunk:

Rózsaszín felhők táncoltak csillagokkal,
a Nap is tündöklőn ragyogott az égen,
mikor Sorsunk egymás útját keresztezte,
és sok kis angyalarc mosolygott a fényben.

Tétova szavak simogatták lelkünket,
egymásban kerestünk szerelem-virágot,
mi lassan kikelt és szirmait kibontva
bársony-vörössé színezte a világot.

Pillantásom kereste tekintetedet,
gyönyörré váltak Melletted napok s percek,
szám mohón talált rá édes ajkaidra,
forró szenvedély és vágy, életre keltek.

Jelenünk:

Léted gyógyító balzsam ős-magányomra,
nem vártam jöttöd, ajándékként kaptalak,
fényed utat mutat a végtelen felé,
ahol a rémült kiáltás is hangtalan.

Betakarlak szerelmemmel, melegítsen,
ketten vagyunk a nappal és az éjszaka,
ujjaink egymásba fonva szerelmesen,
mondd, mi ez, ha nem összetartozás szava?

Kicsi világod már a közös szigetünk,
körülvesz minket a végtelen nyugalom,
és ha gyengéden átölelsz karjaiddal,
nincs ok félni, Te vagy a nem várt jutalom.

Jövőnk:

Lángolva ég bennem a remény és a hit,
nincs mi pusztíthatna, soha nem adom fel!
Erős vagyok, szembeszállok az idővel,
Téged és a szerelmünket nem hagyom el.

Csatát kell nyernem kettőnkért, a jövőnkért,
Ha harcolni kell, ám legyen, folyjon a vér!
Míg szerető szívem utolsót nem dobban,
küzdelmemben cél az életed és a lét.

Együtt leszünk, ígérem, úgy kérlek: hidd el!
Közösen megálmodott oly sok szép álmunk
nem csak szemfényvesztés, nem csak tűnő varázs,
bízz benne, és hagyd beteljesedni vágyunk.

*   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *

Múltunk fényes egéről szivárvány ível
jelenünket átfonva a jövőnk felé,
és ha olykor jégeső zúdulna is ránk
akkor sincs jogunk szólni: nem bírom, elég!

Letörölted arcom fájó, sós könnyeit,
mikor kínzó fájdalomtól földre estem.
Hagyd, most én adjak hitet és erőt Neked,
hisz' nem kell büszkeség, engedd: segíthessek.

És ha most mély hallgatásba burkolóznál,
vagy elgyötörten néznél rám fájón s vádlón,
akkor lábaid elé vetném magamat,
s suttognám: ti amo, ti amo, ti amo...

/ Mély szeretettel és örök szerelemmel ajánlom e verset Kedvesemnek.
Kicsim! Múlt, jelen, jövő...mind-mind a miénk! ÉN HISZEM. /