Éltem volna. Éltem is...?
Lantom földön hever,
fölvenném én bármikor, habár
nehezebb az élet súlyánál.
Atlaszként roskadoztam,
Bármennyire ritka világ,
Bármennyire színes is volt,
Azelőtt zengett ajkamról
legbelsőbb érzésem szűk világa,
tovább mennék, de hiába!
Ez az ősz mindjárt elmúl,
Magamban már rég tél van,
A tavasz reményként sem jő el,
Itt van a jégkorszak!
Gyere el vélem édes virágom,
Megcsókollak száraz ajkammal,
Te visszacsókolsz egy egy "kaszával".
Fekete liliom, szívem világa,
Gyere el vélem egy másvilágba.
Itt könnyebb minden, ez egy pihe.
Hol vagyok én?
Hova tűntek a kortársak?
Eltemettek, órám lejárt, Fekete Liliom!
De itt végre a szabadság illatát szívom!
VP
2005.06.05. |
