Ez itt nem az én világom,
Nem is tudom miért látom.
Ki érti meg furcsa álmom,
Ha mindenki látomásom?
Lehunyt szemmel élem éltem,
Mindenkit csak elregéltem
Test nélküli önmagamnak.
Kizárt lélek. Csukott ablak.
Éjben vagyok otthonomban,
Egyedül csak én alkottam.
Reggelre kelve rémálmom
Kezdődik már újra, látom.
Nincs barátok ijesztőek,
Ha elhagynak, megsebeznek.
Nem hagynak el? Megrémülök.
Mit akarnak? S mégis, kik ők?
Bizalmatlan egyvelegben
Életálmom álom-éltem.
Magányosan a tömegben,
Börtönömnek foglya lettem.
Magamat nem szerethetem,
Ne szeressen más sem engem!
Lelkemet magam kizártam,
Sötét függöny mögé álltam.
Sötét függöny, birtokhatár
Nem az enyém a világ már.
Homályosan, ködben látom
Valóság szülötte álmom.
Az ott nem az én világom,
Függöny mögött miért látom?
Nem értik meg furcsa álmom,
Hisz mindenki látomásom.