| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
cím nélkül Ideje:: 10-16-2004 @ 02:50 pm |
|
|
|
|
| Ha alcímeket adnék visszaemlékezéseimnek, ennek a fejezetnek talán azt a fellengzős címet adhatnám, hogy "A hitelesített csoda".
Most bizonyára csodálkozol kedves olvasóm, hogy mire fel e cím. Hát majd minden kiderül, csak menjünk szép sorjában.
Magyarországi "vendégszereplésem" alatt három kórházban fordultam meg, a Váciban, a Heim Pál gyermekkórházban, és az Amerikai úti idegsebészeten, ahol Szénássy professzor volt a kezelőorvosom. Ő mondta azt anyuéknak, hogy pár éven belül meg fogok halni.
Úgy látszik azonban, hogy érdekelhette a további sorsom, mert időnként írt anyunak, hogy érdeklődjön az állapotom felől. Amikor aztán már a harmadik év telt el, és még mindig nem következett be az, amit jósolt, megírta anyunak, hogy szeretne újra látni.
A látogatásra egy olyan alkalommal került sor, amikor fenn voltunk a pesti rokonoknál. Egy reggel elmentünk a professzor úr rendelőjébe, ami már akkor zsúfolásig volt betegekkel. A professzor belépett, és rögtön ésszrevett. Döbbenet látszott az arcán, ahogy jó darabig nézett: "Ő a Zsolti Szlovákiából? Jöjjenek be!"
Ennyi év távlatából már nem tudom, hogy mennyi ideig voltunk bent, csak arra, hogy felfektettek a kivizsgáló asztalra, és a professzor úr megvizsgált, majd anyuhoz fordult, és tudni akarta, hogy milyen csodaszert kapok.. Anyu elmondta, hogy csak azokat az orvosságokat szedem, amiket ő anno felírt nekem, és egy rehabilitációs nővér jár hozzánk. Erre mondta a professzor úr azokat a szavakat, amelyekre az elején már utaltam.
A professzort azután még egyszer láttam a tévében, ha jól emlékszem, valamikor a nyolcvanas évek elején.
Jóllehet, ma már nem is él, hisz már akkor se volt fiatal. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-16-2004 @ 02:50 pm
|
