A labda pattog, mit tehetne mást, s mert rúgják, ha utolérik! Csak módjával, módjával fiúk, nem kell itt megszakadni, meggebedni, meghúzódni, megizzadni, ti profik vagytok – mi nem, mi csak ülünk, lengetünk, rágunk, kortyolunk, a világért se, igazán, tényleg nem akarunk zavarni! Isten őrizz, hogy megcsavarodjon a taktika, meg zátonyra fusson a csapatépítés. Ne, ne, ne még meghúzódtok itt nekünk, görcsöt kaptok, megfúj a szél és kész a meghűlés, ilyenkor lehet könnyen..., csupa nyűgös dolog – táppénz (?), rekreáció, regeneráló edzés, szinte csak re, re, re... kárba vész az a veszett drága alapozás. Re, re, re, reinkarnáció, na az kellene. A lelátón szerencsére nagy haszna vanvolt az alapozásnak, melegítésnek s az, na az nem veszikveszett kárba, de így is szomjas a ...szomjas a..., szomjas az ember, egyre reszelősebb, egyre érdesebb a ria, ria. A labda pattog, mit tehetne mást, s mert rúgják, ha utolérik! Rúgják, ha utolérik, ha utolérik. Amerre állnak. Te! Ezek nem a csatárt ugratják, hanem minket! Adtuk volna el a jegyet a fekete srácnak, hogy kérte, pedig, hogy kérte. Megesküdött, hogy hángérien szuppórter. Könyörtelenek voltunkvagyunk. Csetlés-botlás, faláb, amerre állnak, tikkasztó csütörtök este, a kijelző döntetlent mutat, mi kikaptunk, csúnyán elpáholtak minket.
|
