Nincs energiám! Sokáig nélkülöztem. Nem vehettem meg azt, azokat, ami segíthetett volna..., nem tehettem meg, amit szerettem volna.
Ráadásul egyesek a gyengémre apelláltak. Néha sikerrel.
Ezért hanyagoltam minden megerőltető munkát. Hát itt az eredménye.
Tökélyre vittem a semmittevést! De...
Majd,
Most,
Megint!
nekidurálom magam!

Lassan ez lesz az egyetlen kézzelfogható szokásom, szórakozásom:

az újrakezdés!
Mit mondjak? Izgalmas "játék" ez!..., de kezd unalmassá válni.

Nem véletlenül beszélek nyíltan, őszintén. Elég régóta űzöm már ezt. Csak magamnak szeretnék ezzel kevesebb félelmet generálni. Mert azt mondja a Dalai Láma is:..., ha nyíltan és őszintén beszélsz magadról, a gondjaidról, problémáidról, lassan megszűnnek a félelmeid, egyre magabiztosabbá válsz.

Hát nem mond hülyeséget! Mert hiszen ezt teszem már igen régóta.

A félelem elmúlt, magabiztossá váltam, de a helyzet semmit nem változott.

Valami bibi mégis csak belecsúszott a dologba?! Vajon mi lehet az? Te talán tudod?