Az élet néha nem várt helyzetek elé állít. Abban a pillanatban döntened kellett. A jó és a rossz között választhattál. És akkor először életedben rosszat cselekedtél… Hallgattál.

Lehettél te olyan elesett helyzetben, amikor magad előtt már rég megkérdőjeleződött a tisztaság volta. A gondolataidban, az egész addigi cselekedeteidben, mert mindvévig jelen volt, de soha nem kételkedtél magadban, és ellent tudtál állni a kísértésnek..., bármilyen körülmények között. Ez egyszer mégis megrendült, elveszni látszott a bizalmad.

Egy pillanat műve volt csupán. Elszámolta magát az illető. Tehettél volna másként. Szólhattál volna. Attól a perctől kezdve nem hagy nyugodni ez az egész, ami veled megtörténhetett. Mert te nem ilyen vagy, legalábbis nem ilyen voltál. A becsületeden esett most csorba, még, ha csak magad előtt is. Soha nem kellett a külső megerősítés, tudtad mi a helyes. Az utolsók között volt, hogy mások hibájából a magad hasznára fordítottál valamit is. Most mégsem e szerint cselekedtél. Mi változott meg? Benned, vagy körülötted?

Az élet megtanított számodra nem egy helyzetet, melyet egész eddigi életedben sikerült alkalmaznod, a felszínen tudtad magad tartani… Erre voltál mindig is büszke. Hogy soha, senkit nem használtál ki, nem tévesztettél meg a céljaid érdekében. Előnyödre. Hogy téged hányszor csaptak be, az egy más kérdés…

Ami veled most történt, nem hagy mégsem nyugodni. Nem volt tudatos, előre kitervelt, csak a pillanatnyi helyzetet fogadtad el annak, aminek látszott. Kihasználtad. Sok minden kavarog ettől kezdve az agyadban? Miért tetted? Megoldatlan helyzetek egész sorozatának volt ez a vége. Máris felmentést keresel? Egy pillanat tévedése pusztán valaki részéről, amitől a te helyzeted egy csapásra megoldást nyerhetett?… Hányszor gondoltál erre korábban?... Mégsem éltél ezzel, a becsület mindennél fontosabb volt.

De most megbuktál. Mert a gonosz mindig is ott volt benned, csak az adott pillanatra várt, lesett, egyedül rajtad múlott, képes leszel e kivédeni egy újabb kínálkozó lehetőséget, elengedni, de te most nem álltál ellent… Ez bűn!

Mi változott meg? Mi rendítette meg a bizalmad egy csapásra, amiben pedig mindig is hittél? A becsületességben.

Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre, ami megvilágítja a helyes utat. Legyen az egy magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit egy pillanatra bár, de elvesztettünk. Vagy erős jelző fény, ami elriasztja a ránk leselkedő veszélyeket, a kísértést. Vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindannyiunknak kell valami, ami átvezet a sötét éjszakán. Még ha az, csak a remény halványan pislákoló szikrája is. Hogy az eltévelyedésünknek ne adjon teret…

Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt a kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzködik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között…

Az emberben a benne formálódó érzések, változások, lehorgadások és fellángolások arra valók, hogy eljusson arra a felismerésre, ami egyedül fontos: