Egy órával a találkozó előtt értem fel. A metrón sem tévedtem el szerencsére, és fél óra múlva már ott is voltam a megbeszélt helyen. Meg akartam nézni a Kálvin téri templomot, de aztán úgy döntöttem, inkább csak messziről szemlélem meg, el ne tévesszem az utat visszafelé. Fényesi már ott állt, esernyővel a kezében egy fa alatt. Nem voltam benne biztos, hogy Fényesi az - egy magas, elegáns férfi - meg aztán úgy gondoltam, biztos Babsit várja, így inkább mentem még pár lépést a Szabó Ervin Könyvtár felé. Mivel az eredeti végzettségem könyvtáros, így az ilyesféle épületek láttán mindig vágyódom választott szakmám után, amit már hosszú évek óta nem űzhetek.

Visszafelé Fényesi mellett már egy kisebb csoportosulás volt, megismertem Vevát - látásból sok évvel korábbról már ismerős volt -, így odamentem hozzájuk. Éppen nyitották az ajtót, és csodálkoztak, miért nyomulok velük együtt be. Közben lányos zavaromban az esernyőt sem tudtam összecsukni, szerencsére Janó kisegített.

Aztán bemutatkoztam mindenkinek. Volt, aki rögtön tudta, ki vagyok - hogy honnan? Volt, aki nem sejtette. Először Bokival beszélgettem: idős, szép férfi. Ő egy kissé távol ült később mindenkitől, inkább csak szemlélődött. Jólesett, hogy Si olyan szeretettel ölelt meg, mind a bemutatkozáskor, mind a búcsúzáskor. Vevának nem tűntem ismerősnek, kedves barátnőjével együtt jött el. Móka igazi háziasszony volt, nagyon kedves, mindig mosolygós. Hogy zavaromat leplezzem, elkezdtem tenni-venni, nagy gyakorlatom van tálalásban, asztal körüli nyüzsgésben. Később jött Zsoló és Csingi. Csingi is igen kedves volt velem, Zsolónak meg különösen örültem, mivel egy régi, gyerekkori ismerősömre emlékeztetett. Jött Audrey is, jól összebarátkoztunk itt az oldalon, és örültem a személyes találkozásnak. Káma is megérkezett. Hogy Kerlac az elsőkkel érkezett-e, vagy kicsit később, már nem emlékszem. Ukume és Bla jött utoljára. Bla-t nagyon hiányoltam volna, ha nem találkozunk. Nagyon nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak tűnt. Általában mindenki olyan volt, amilyennek gondoltam. Ukume tényleg teli van szeretettel, bár most kissé nyugtalannak látszott. Levet nem is említettem. Kedves, mosolygós fiatal férfi.

Megbeszéltük a rádiós műsort és az antológiát. Majd verseket olvastunk fel és szavaltunk. Babsi remekül szavalt egy Radnóti verset, mint egy igazi színésznő. Ács Dánielt is kifelejtettem, ő is felolvasott, és szavalt valamit. Zsoló egy versfolyamos írását tette közkinccsé. Én előre nem készültem, így a Képzeld el c. folyóiratból Nyúl Krisztián egy versét olvastam fel.

Siéknek 5-kor menniük kellett, így akkor már elkezdtek hazaszállingózni az emberek. Ekkor jött Kabboca, vele csak pár szót tudtunk váltani. Nekem is indulni kellett, Audrey-val együtt mentünk a metróval. Nehéz volt rájönni a jegykiadó automatából vásárlás trükkjére. Szerencsére még idejében fel tudtunk ülni mindketten a saját vonatunkra.

Sikerült egy dohányzó fülkében helyet foglalnom, dohányszagú is lettem. Brrr! Izgultam, mert Füzesabonyban át kellett szállnom, és a koromsötétben aggódva néztem az állomásépületeket.

Este 10-re értem haza.