| Mint amikor az ember bele-beleteker egy filmbe. Ugrat egy lemezen. Meg-megállítja, s később visszatér, de nem tudja őt hosszabb időre lekötni. Érdekli is, meg nem is: vannak benne ismerős részek, vagy összességében az egész ismert és úgy érzi, hogy meglepőt nem fog látni, hallani, de hátha, hátha, hátha és akkor bele-beleteker, vagy ugrat, megállít stb. Valahogy így olvasgattam a legfrissebb antológiával kapcsolatban a vélemény adok-kapok alakulását. Saját gondolataimat nagyon tömören szeretném közreadni, személyek, írások, álláspontok megjelölése nélkül.
Az irodalom, mint írásművek összessége nem ismeri az amatőr és professzionális kategóriát, kizárólag az esztétikai, stiláris, verstani jegyek, grammatikai, logikai megoldások, műfaji, irányzati megfeleltethetőségek, kreativitással és a közléssel kapcsolatos szerzői intenciók elemzésének van, volt és lesz értelme. Amennyiben vonalat húznak amatőr és hivatásos irodalmárok közé, akkor annak számomra egy esetben van létjogosultsága, akkor és csak akkor, ha az írói, költői teljesítményhez kapcsolódó megélhetést, állást, munkakört, kiadókhoz kapcsolódó kötöttségeket vizsgáljuk. Minden más esetben az amatőr jelzővel kezdetlegességet, ügyefogyottságot, tehetségtelenséget, igénytelenséget, (ön) kritikátlanságot rögzítünk. Tisztázni kell az irodalomhoz való viszonyokat, amennyiben a világ csodálatos jelenségei közül fontosnak, elemi jelentőségűnek gondoljuk a literatúrát. A pőre exhibicionizmus, az írni- és visszaolvasni tudás az én IRODALOM- ideálomtól nagyon messze van.
|
|
|
|
|
