| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Leon Uris: Armageddon Ideje:: 03-20-2015 @ 10:04 am |
|
|
|
|
| Leon Uris : Armagaddon
Partvonal Kiadó, Budapest, 2014
Az év könyve díj jogos nyertese
Az amcsik találkoznak az Elbánál az oroszokkal. Pattont nem hagyják felettesei elfoglalni Prágát. Az oroszok azt állítják, hogy ők győzték le a náci Németországot, az amerikaiak tapasztalatlanok egy megnyert háború után Németországot közigazgatásilag megszervezni. Még el sem ültek a harci morajok, már eldördültek az első lövések az amerikaiak és az oroszok közt. A világ felosztásáért vívott harc máris megkezdődött. Ez Leon Uris döbbenetesen izgalmas, letehetetlen háborús eposzának témája. A kötet hamar népszerűséget vívott ki nálunk: „Stílusa hihetetlenül könnyed, még a legnehezebb vagy legfájdalmasabb témák esetében is. Történeteiben lebilincselő módon ötvözi a történelmi tényeket a fikcióval. Az olvasottak sokszor még az után is ott motoszkálnak az olvasóban, hogy befejezte a könyvet. Akit nem rettent el az a tény, hogy könyvei általában öt-hétszáz oldalasak, mindenképpen szánja rá magát valamelyik kötet elolvasására, ígérem, nem fogja megbánni.”
„A nappaliban nem égett a villany. Csak a kandalló tüze világított. A tengerészgyalogosok egy amerikai néger spirituálé éneklésébe fogtak, ami arról szólt, az idegen vándor egy messzi országban. Igor (a szovjet szektor, zóna egyik magas rangú vezetője- K. T.)gyönyörűnek találta a spirituálét. Átvette a gitárt a wyomingi fiútól, és Oroszországról énekelt nekik, ők pedig arra gondoltak, hogy micsoda remek fickó ez. Későre járt, az amerikaiak párosával kezdtek eltünedezni. A kandalló parázsló tüzénél csak Sean (az amerikai főszereplő) maradt Rasmussen kisasszonnyal. Igor észrevette, hogy a dán lány szerelmes pillantásokat vet Seanra, ezért helyesnek vélte, ha elköszön.
Vissza kell mennem Koppenhágába, de előbb feltétlenül mondja el, hogy mi történt Orlov századossal.( Orlov NKDV-s tiszt, Igor Karlovíj beosztottja, kártékony besúgó, akit az oroszok sem szeretnek egyöntetűen- K.T.)
Az egyik tengerészgyalogos szülei Oroszországban születtek. Odahaza mindig oroszul beszéltek. Szereztünk neki egy sofőr egyenruhát. Kölcsönvettünk egy kocsit a nagykövetség garázsából, és vörös zászlókat tűztünk a szélvédőkre. Orlov százados kiautózott Helsingőrbe, hogy találkozzon a szovjet nagykövettel.
De…, de hát a nagykövet ott volt ma este a Wivexben.
- Na ne mondja!
- De, de.
- Orlovot a Hamlet kastélyhoz vitte a sofőr, azt mondta neki, kopogtasson a kapun, majd elhajtott. Nos, Orlov csakis oroszul beszél, és arra gondoltunk, pokolian nehezen talál majd egy oroszul beszélő dánt. Valamikor holnap érhet majd vissza Koppenhágába, ha szerencsével jár. Igor Karlovíj úgy nevetett, hogy a gyomra is belefájdult, és könnyek csorogtak végig az arcán. - Az ostoba barom!- Orlov nyilván jelentést ír róla. De most nem tudja majd beadni, mert akkor el kell ismernie, hogy az amerikaiak becsapták. Igor lassan visszanyerte önuralmát, és úgy vélte, most valójában ideje búcsút mondani..”
Berlin, 1945.
Az események középpontjában a náci Németország fővárosáért folytatott csata áll, amely éveken át zajlott a Vörös Hadsereg és a nyugati szövetségesek között.
A történet főszereplője Sean O’Sullivan amerikai tiszt, aki gyűlöli a németeket, ám szerelmes lesz Ernestine-be. A férfi életén keresztül ismerhetjük meg a kettéosztott Berlin tragikus történetét és az emberi lélek bonyolultságát. Miközben a szövetségesek azon munkálkodnak, hogy az országot demokratizálják, addig az oroszok a maguk erőszakos módján, rablás, fosztogatás és a lakosság politikai átnevelése révén igyekeznek érvényt szerezni hatalmuknak. A nyugati demokrácia és sztálini kommunizmus ádáz küzdelmében azonban nem könnyű a hétköznapi embernek méltóságát megőrizve új életet kezdeni.
Leon Uris a hidegháborús évek morális kérdéseit feszegeti. Hiteles életképei mind amerikai, mind szovjet szemszögből ábrázolják e kor heroikus küzdelmeit.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-21-2015 @ 05:59 am
| Hozzászóló: szusi (Ideje: 04-21-2015 @ 05:29 pm)
Comment: Uris három könyvét olvastam ezidáig. Természetesen valamiképp érdekesek, de véleményem szerint erősen túl vannak írva. A negyedik még ott lapul az olvasatlan könyveim között... |
|
|
|
|
|
