| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Író (újjá)születik Ideje:: 06-17-2015 @ 06:01 pm |
|
|
|
|
Író (újjá)születik
avagy jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamon jártam
Ez az írás azt a célt szolgálja, hogy azok, akik nem hisznek abban, hogy működik, vagy bizonytalanok, hogy vajon náluk működik-e ez a módszer, azok számára nem csupán én vagy az írásaim a bizonyíték: akik már elvégezték a képzést, nagyrészt íróvá váltak.
Aki nem hiszi, az ne olvasson tovább, menjen el egy tanfolyamra…
A jobb agyféltekés kreatív rajzolás eredményét láttam közvetlenül közelről, mert egy ismerősöm péntektől vasárnapig pálcikaemberből a tanfolyam végére portrékat rajzolt. Azt gondoltam: ha ezt meg lehet ugyanígy az írással is, akkor nyerők vagyunk!
Tehát félelmekkel és izgatottsággal vágtam neki a kalandnak.
Izgatottan vártam a hétvégét. Gondoltam, két nap alatt ki fog derülni, hogy nekem fog-e segíteni.
Hónapok, sőt talán nem túlzás bevallani, hogy évek óta nem írtam egy árva sort sem. Készül(t) pedig az új regényem, de valahogy extrém lassan. Inkább csak szöszöltem vele, de régóta nem publikáltam. És új novellák sem születtek. Szóval a múzsám elhagyott. Szokták ezt mondani írói körökben.
Böngésztem a neten és az arcomba vágja egy honlap, hogy „Írni bárki tud”. És akkor én mostanában miért nem?
Elkezdtem olvasni a blogot, és ekkor szembesültem azzal, hogy az első kisregényemnél milyen hibákat követtem el, vagyis halmoztam fel, és miért nem úgy sikerült, olyan sikeresre, ahogyan akartam, az én könyvem.
Megtaláltam, hogy van lehetőség egy ingyenes előadásra is elmenni, ezzel aztán tényleg semmi veszítenivaló. És ott megtetszett, hogy kötetlen beszélgetés keretében az ember lánya, vagyis az író szembesül azzal, hogy mik a feladatok a magánkiadással. A buktatók nincsenek eltussolva, a segítség viszont adott.
Ez kell nekem, tollrágcsáló, üreslap-szindrómában szenvedő, lassanként önmagát leíró írónak. Még egyszer elmentem az ingyenes előadásra (hiszen bármennyiszer lehet), és megint újat tanultam. Sőt Rita „Írni bárki tud” című könyvét is megszereztem magamnak. Ebben aztán vannak gyakorlati leírások! Az első lépéstől kezdve, mint amikor a gyerek járni tanul, minden kis lépést kitaposott úton tehetünk meg. Nekünk már „csak” írnunk kell.
Akkor eldöntöttem, hogy nekem ez a tanfolyam KELL! Mármint a kétnapos jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyam! Újra meg akarok tanulni írni, és meg akarom tudni, hogyan lehetséges sikeresen eladni a kész könyvet, és hogyan lehet írói arculatom, hogyan írjak minél könnyedebben, és ne legyen üreslap-szindrómám.
És egyáltalán, hogyan írjak újra, azok után, hogy egyszer már abbahagytam…
Nagyon érdekelt, mi történik akkor, ha egyáltalán nem tudok majd írni az ott töltött két nap alatt. Ezen nagyon izgultam. Mert tényleg, megtörténhet…
Igyekeztem időben érkezni, szinte jó ismerősként üdvözöltük egymást Ritával. A többiekkel ott és akkor találkoztam először. Két férfi résztvevőnk is volt, bár Rita szerint nem túl gyakori vendégek. Bevallásuk szerint nem is szoktak írni. Most majd fognak, szólt az ígéret.
Érdekes feladatok kezdődtek, de előtte megtudtuk, nagyjából mi minden vár ránk.
Már az első feladatot sikeresen megoldottam. Legalább írtam valamit. Nem életem legjobb sztoriját, csak egy novellakezdeményt, mintha most írtam volna először. De azt még csak próbaképpen. A bal agyféltekével, ekkor még nem indítottuk be a jobbat. Ahhoz ugyanis speciális gyakorlatok kellenek. Amiket sorban, két nap alatt meg is tanultunk, és ez a tudás nem csupán arra a két napra szólt.
A meglepetés az volt a feladatokban, hogy volt rá 20 perc. És mostantól 20 perc alatt fogunk megírni egy novellát. Az elsőnél – úgy gondolom, a többiek agyában is ez fordult meg – mielőtt nekifogtunk, a kétely erőteljesen uralta a gondolatainkat.
Aha, 20 perc alatt novella… most viccelsz, Rita? – vitatkozott a bal agyféltekénk.
És sikerült. Nem csak nekem, azoknak is, akik állították, hogy még életükben nem írtak meg semmilyen sztorit. Novellát sem, semmit. Most viszont a felolvasásoknál kiderült, hogy mindenkibe szorult vagy humor, vagy különleges gondolkodás, vagy bölcsesség. Valami különleges, amit az íráson keresztül képes kifejezni és felszínre hozni. Volt, akiről a megfigyelőképesség egy különleges része nyilvánult meg.
Olyan érzés volt, mintha egy buborékban ültünk volna. A külvilág negativizmusa, mások lebeszélőképessége, és a bizonytalanság nem fért be a terembe. Egyszerűen megszűnt létezni a befolyás. Itt mindenki önmaga volt és lehetett. Ahogy elkezdtük a gyakorlatokat, és egyre biztosabban írogattunk, olyan gondolatok öltöttek testet és változtak betűkké a monitorokon, hogy magunk is csodálkoztunk. Én alkottam néhány új szót, és nem emlékszem, hogyan írtam le.
De ezt mondták a többiek is. Választékos betűkapcsolatok születtek.
Mi pedig felváltva sírtunk és nevettünk. És rácsodálkoztunk egymás írására, kifejezőkészségére.
Ami nekem feltűnt, hogy egyre hosszabb szöveget és sztorit tudok megírni ugyanannyi idő alatt. Az ötletek is könnyen jönnek. Alig fél perc telhetett el a széken való kényelmes elhelyezkedéstől az üres dokumentumba való első karakter leütése között.
Az első este még fáradtnak sem igazán éreztem magam. Este még cseteltem is, és rövid élménybeszámolót tartottam, milyen jó ötlet volt eljönni.
Majd úgy aludtam viszont, mint akit leütöttek. És reggel abban a pózban ébredtem, ahogy eldőltem.
Amikor másnap indulhattam, már előre örültem. És könnyen indultam útnak. Pedig szinte ugyanolyan korán kellett kelnem, mintha munkába mentem volna.
A második nap már nehezebb volt, legalábbis azt gondoltam. Kevesebb, viszont húzósabb feladatok vártak, de nem bántuk. És rengeteget tanultunk. Trükköket, kezdést, befejezést. Elképzeltünk egy regényt, amit majd megírunk. A megírás ránk marad, ez nem tanfolyami feladat, inkább házi.
Mostanra szinte már felismertük egymásban a képviselt stílust. A műfaj pedig majd kialakul később, ki miket fog írni.
Természetesen nem ért véget a tanfolyam azzal, hogy elkészültünk az utolsó feladattal. Hisz most jön még csak a java! Megmutatjuk, hogy igazi Írók vagyunk!
Az tetszett leginkább, hogy Rita betartotta az ígéretét, mely szerint (pontosan idézem):
Nem „csak gyere el egyszer, fizesd ki a pénzt, aztán menj isten hírével…
Kulcsot kaptunk a kezünkbe. A könnyed írás lehetőségének ajtajához.
Én elégedetten jöttem el, és nagyon lelkesen, hogy mostantól ismét ÍRÓ vagyok, lettem, mintha újjászülettem volna.
Azóta néhány nap telt el mindössze, de meglepő változásokat érzek magamon. De az is előfordulhat, hogy csak a megfigyelő képességem aktiválódott.
Megváltoztak az alvási szokásaim. Amióta az új technikával írok esténként (vagyis inkább firkálok, leirkálom, ami ki akar jönni), azóta ugyan hamarabb fáradok el, de legalább éjfél előtt lefekszem. Reggel ha csörög az óra, elsőre nagyon mély álomból ugraszt ki, de hamarabb magamhoz térek és kipihentebbnek érzem magam.
Napközben pedig akkor is támadnak ötleteim, amikor épp nem az írásra koncentrálok és a jobb agyfélteke aktiválást sem végeztem el.
Valami megkönnyebbülés-félét érzek mostanában. Attól, hogy tudom, bármikor képes vagyok leülni írni… És még csak rákoncentrálnom sem nagyon kell, jön „magától”.
Szeretek személyesen megbizonyosodni arról, hogy a mások által esetleg kifogásolt módszerek nálam működnek. Sokan vannak, akik hangoztatják, hogy ez egy hülyeség, én is az elején kételkedtem, de csak azért, mert sikertelenséggel küzdöttem.
Én nem mondom, hogy profi irodalmár lettem. Azt viszont már ki merem jelenteni, hogy újra írok és újra Író vagyok, mert publikálok, és a leírt gondolataimhoz érkeznek a pozitív visszajelzések. És ettől vagyok Író. Vannak Olvasóim.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-20-2015 @ 10:14 pm
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 06-21-2015 @ 10:15 am)
Comment: Én végeztem jobb agyféltekés rajztanfolyamot. Hatalmas meglepetés volt a szó teljes pozitív értelmében... Csak ajánlani tudom mindenkinek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Summer (Ideje: 06-21-2015 @ 08:29 pm)
Comment: Húha, nagyon érdekes írás! Az üreslap-szindróma számomra is ismerős, a sikertelenséget beleértve. Néha olyan gondolataim támadnak, hogy minek írok, minek legyen a porondon még egy dilettáns? Minek írjak, ha több keserűséget okoz az írás, mint örömöt? Évek óta érzem ezt, nem tartom elég jónak az írásaim. Mindig törlök. Egyik nickemmel sem voltam sosem elégedett. Ma már ott tartok, hogy szüneteltetem az írást. De mégis érzek egy űrt, miközben ebből a kelepcéből képtelen vagyok kitörni. Visszakanyarodva a blogbejegyzésedhez, érezni rajta azt a megkönnyebbülés-félét, amiről írsz benne. Örülök, hogy pozitív élményekkel lettél gazdagabb, és hogy visszataláltál az íráshoz, az írás szeretetéhez. Majd utána nézek ilyen tanfolyamnak. Üdvözlettel: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 06-23-2015 @ 01:39 pm)
Comment: Nagyon tetszett a lelkes beszámolód. Amit hiányoltam, hogy egyetlen szót nem írtál arról, legalább a célzás szintjéig, hogy mit kellett csinálnod, hogy ez megtörtént. Így egy kicsit hókusz-pókusz íz maradt bennem. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: wanderer75 (Ideje: 09-01-2015 @ 09:12 am)
Comment: Szia!
Nagy hatással volt rám ez az írásod, mivel én is hasonló cipőben járok. Megtaláltam az "írni bárki tud" weboldalt. Nagyon jó ötletek és feladatok vannak rajta. Asszem újra fogom kezdeni az írást. Olyan lelkes vagyok! Köszönettel tartozom Neked!:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szilfer (Ideje: 09-09-2015 @ 08:55 am)
Comment: No, most megszólal a szkeptikus. :) Nem "beszólok", inkább kérdezek. Író emberként vajon szükséges-e tudatában lennem, hogy melyik agyféltekémet, esetleg tekervényemet veszem igénybe, amikor tollat ragadok? Nekem ehhez nem anatómiai ismeretekre van szükségem, hanem ihletre, késztetésre, némi rutinra, és persze, nem árt, ha van némi fogalmam egy jó alkotás esztétikai követelményeiről is. Tételezzük fel, hogy az istenadta adottságom, készségem eleve megvan hozzá. Amikor úgy érzem, hogy motoszkál bennem egy gondolat, akkor leülök, és megírom. Soha sem úgy fogok hozzá, hogy "most éppen ráérek, elő azzal az aktív agyféltekével, nosza rittyentsünk csak egy novellát!" Vajon a feslő rózsabimbónak súg-e "valaki" hogy milyen vegyi képlettel rendelkező illóolajat szintetizáljon ahhoz, hogy vonzó, netán bódító legyen a rovarok és más élőlények számára? Vagy pedig egyszerűen követi a természet törvényei által évmilliókon keresztül kitaposott utat? Egyéni mutációi révén esetleg hozzáad még valami újat, különlegeset is. Ahogy a madarak is dalolnak, mindegyik a saját hangján. No persze, megfigyelhetik és utánozhatják is egymást, de közben fingjuk sincs összhangzástanról, zeneelméletről, no meg arról, hogy milyen neuronokból indul ki az inger, és milyen szinapszisokon halad keresztül, miközben stimulálja a hangképzőszerveket. Én is olvastam arról a bizonyos jobbagyféltekés előadásról, és ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Vajon nem pusztán arról a jelenségről van itt szó, amit az élet más területeiről is jól ismerünk, a HIT erejéről? Ha elhiszem az orvosomnak, hogy meggyógyulhatok, a plébánosnak, hogy nekem is jár az üdvösség, a porszívóügynöknek, hogy ez a legjobb háztartási gép, akkor nyilván nagyobb lesz az önbizalmam. Esetleg vékonyabb a pénztárcám... |
|
|
|
|
|
