Kirajzolja az arcokat. Még szinte ismeretlenül is. Honnan veszem. Elkezdtem figyelni és elkezdtem törölni az ismerősöket minél jobban kirajzolódtak a vonásaik.

Ma már néha bánom, mert a saját árnyékát senki nem lépheti át. A mai eszemmel milyen jókat nevetnék rajtuk.

Mit láttam?

Számomra ismeretlen hölgy – bár sok a közös ismerősünk – bejelöl. A saját vonzerejéről, okosságáról áradozott naponta. És jó ha csak egyszer. Amikor a tömjénszagtól rosszul lettem töröltem.

Számomra ismeretlen „úr” – ismét sok közös ismerős – bejelöl, udvarias üzenetben értesít, hogy nagyra értékeli a hozzászólásaim humorát. Pár nap múlva kis szívemnek, husikámnak nevez a hozzászólásaiban. Törlöm.

Napi több kép, semmit mondó beírás - szinte elönti a teret. Sajnálom mert nincs meg figyelem nélkül, mint egy celeb. Sokat törlök, a kegyeleti betegek maradnak.

Csöpög a jóságtól a belső szépségtől. Ő a mindenkit szeretek, mindenki jó és ne bántsuk egymást gyerekek. De! Óvatosan szép csomagolásban bele rúg abba aki nem hódol neki.

Nagy része törölve. Aki maradt azt nem akarom megbántani, hiszen már mászik az uborka fán. Töröljön Ő és megmarad az illúziója, hogy nagy a hatalma. Mire hozzá értem volna már a fejlődésem előre haladott állapotba került, már nem zavar csak sajnálom.

Mindenkihez hozzászól, jópofizik. Ha nem nyer akkor anyagi gondokra, betegségre, rossz családra hivatkozva sajnáltatja magát. Bár mindenkit becsap Ő a jóság. Az egész sleppjével törölve. Sajnos közös ismerősök miatt még látom.

Maradt aki maradt. Egy év alatt már csak két embert töröltem. Az egyik megértette. A másik mindent megpróbált, hiszen szüksége volt valamire ami az enyém. A szakmai tudásom. Nem nyert.

De a legnagyobb baj, hogy akik maradtak lassan egymás ellen is fordulhatnának ha ismernék egymást. Politika, pártok, migránsok, nyugdíjasok, fiatalok, egészségügy stb. És már feszülnek is az indulatok. Olyan emberek akiket Embernek ismertem fordulnak ki magukból pro vagy kontra oldalon. Lassan én leszek törölve náluk, mert az elhivatottság és az elvakultság az én szememben nem ugyanaz és ha nem birok magammal szóvá teszem. A fejlődés még nem tökéletes nálam sem.

Arckönyv. Lassan megismertem az emberek olyan oldalát amit nem akartam. Valószínű Ők is az enyémet. Bár ki tudja, nagyon nem vagyok jelen.

Virtuális világ. Nem emberi, de kihozza egy idő után a figyelő szemnek a titkolt dolgokat. A legnagyobb tanulság, hogy nem csak az arckönyv ilyen. Minden virtuális világ először fest egy olyan képet amit az alkotó akar, de lassan leomlik a máz, a festék és keményebb a valóság mint élőben. Úgy látszik szemtől szemben könnyebb leplezni a valót.

Honnan jutott eszembe végiggondolni mindezt.. Pár nap és egy éve felnőtt vagyok. Már nincs aki feltétel nélküli szeretettel tanácsot adjon, védjen. Én meg a kicsi csökött agyammal azt hittem a virtuális világ nem olyan gusztustalan mint a valódi. Tanulság: tévedni emberi dolog. Tehát ember vagyok.