[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 350
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 351

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Jaj...
Ideje:: 11-29-2015 @ 06:45 pm

Itt az Ádvent, közeleg a Karácsony. Fennkölt gondolataim is támadhatnának, de amit most le kell írnom, az kevéssé irodalmi igényű. Inkább a sokat riogatott, elborzasztott, kultúráját, jövőjét, utódai sorsát féltő európai ember jajkiáltása.
Hogy mi hozta ki belőlem a „jaj”-t, amikor az aktuális terrorakciókat már követni sem tudjuk, amikor bizonytalan személyazonosságú, kétes múltú emberek százezrei tartanak Európa felé? Amikor annyi negatív inger ér bennünket, hogy egyfolytában jajgathatnánk – képletesen, persze – az ember a megszokottba, a bizonyosan jóba, a szeretet közelgő ünnepébe, Krisztus születésnapjába menekül, és elmegy, hogy valami értékes vagy szellemes ajándékot vásároljon a szeretteinek. Hát én is nézelődni kezdtem az egyik kedvelt nagyáruházban. A színes, bőséges árukínálat beindította a fantáziámat, megfeledkeztem egy kicsit a napi gondokról – arról is, hogy a kínálat egy része az ára miatt számomra nem elérhető. A szokásos polc-utcák között is egy-egy kupac áru hevert, a bőség jeleképpen. Egy nagy halomnyi egyforma dobozra lettem figyelmes. Akkorák voltak a dobozok, mint egy középképernyős lapostévé dobozai, de nem tévé lehetett bennük, az rögtön látszott. Valami furcsa dob alakú, négylábú tárgy rajza volt kivehető a dobozok előlapján. Közelebb léptem, és láttam, igen, hogy drónokat árul ez a kedvenc nagyáruház, mégpedig igen jutányos, valóban elérhető áron. Először csak vállat vontam és olvasgatni kezdtem a doboz feliratait, mit is tud ez a jószág. Mire mindent elolvastam, már a hideg futkosott a hátamon. A drón beépített kamerával, jeladóval is felszerelt. Repülési magasság, távolság, motor teljesítménye stb., nekem ugyan nem mondanak sokat, de valakiknek bizonyosan.
Valakik már fejben kiszámolhatták, mennyi plusz terhet bír el az eszköz. Ha fegyvert nem is, de pl. plasztik robbanószert igen.
Ha kérdőre vonják a kereskedőket, hát biztos vagyok benne, hogy a szükséges engedélyeket hiánytalanul beszerezték. Mint ahogy akiknek tiszte volt kiadni azokat, hát azok meg kiadták. Biztos születik majd olyasféle magyarázat, hogy ez a készülék túl kicsiny teljesítményű, komoly bűncselekmény elkövetésére nem alkalmas. (A kémkedést, kukkolást most nem is számítom.) Erről az jutna rögtön eszembe, hogy a Flaubert pisztolyokat egyszerűbb eljárás, engedély útján lehet vásárolni, lévén a csőtorkolati energia kisebb, bla-bla-bla. Kevésbé tűnik veszélyesnek, pedig megfelelő körülmények között ugyanúgy lehet vele ölni, mint a „komoly” fegyverekkel. Nos, nem tudom, kell –e a drónokat regisztrálni, de gyanítom, nem kell. Vásárolni most igen egyszerűen lehet, az bizonyos.
Ennyire tompává, elbizakodottá tett bennünket a hamis biztonság érzete, melyben évtizedek óta részünk van. Nemcsak elmegyünk a veszélyek mellett, de már kereskedünk is vele. Azt gondoljuk, a nyugalom a biztonság örökké tart. Nem is lehet másképp, hiszen a mi értékeink a másokéi is – hiszen a kultúránkat, tudományunkat közkinccsé tettük, hadd részesüljenek belőle mások is, örüljenek velünk együtt, élvezzék velünk együtt a fejlődés gyümölcseit. Ma már kezdünk ráébredni, hogy valami nagyon nincs ezzel rendben. Hogy azok, akiktől a mi gondolkodásunk folytatását, értékein átvételét, a közös jövőért folytatott közös erőfeszítéseket várjuk, nem így gondolkodnak. Hogy olyan ideológiák szolgálatába állítják az általunk kifejlesztett csúcstechnológiákat, amelyektől évtizedek vagy évszázadok óta szabadulni reméltünk. Hogy vannak, akiknek igazából már ideológia sem kell, csak pusztíthassanak, válogatás nélkül.
Félve remélem, hogy ébredésünk nem lesz annyira fájdalmas, mint ahogy most én gondolom.


Utoljára változtatva 11-29-2015 @ 06:50 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 11-29-2015 @ 08:19 pm)

Comment: A világ megbolondult. Sajnos Európa vezetői, és a multik, már nem tudnak a pénzéhségükben józanul gondolkodni. Tökéletesen egyetértek veled. A téveszmék amellyel a kialakult helyzetet kezelik, mérhetetlen veszélyt rejtenek magukban.


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 11-30-2015 @ 09:39 am)

Comment: Én is olvastam a vásárlási lehetőségekről. Az első gondolatom az volt: De jó, ha valaki véletlenül megharagszik rám, mert esetleg nem adtam neki kölcsön egy citromot, ezek után könnyedén tud a házamra egy gyújtóbombát dobni - legális eszközökkel... Biztosítási csalásokról, terrorakciókról most nem is beszélve... Nem baj, ha az illetékesek ezt még nem tudják - nem lehet mindenki olyan okos, mint én vagyok, de idővel majd rájönnek, ahogyan mostanság kezdenek rájönni egyéb dolgokra is.


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.38 Seconds