| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Gondolatba zárt világ Ideje:: 12-01-2018 @ 08:22 pm |
|
|
|
|
Ezt a bejegyzést Anna Autizmus dal című blogjához csatlakozva hoztam létre az áttekinthetőség miatt, mert a hozzászólásoknál nincs lehetőség a szerkesztésre.
Anna, örülök a bejegyzésednek, mert egy egész társadalmat érintő témát vetettél fel. Az Autizmus dal nagyon jól kifejezi, ami az autizmus lényege, csak néhány percet kellene szánni rá mindenkinek. Sokat javulna a helyzet. Tudom, hogy érintett vagy, nagyon sokat foglalkoztál ezzel, és a gyakorlatban is alkalmazod.
Az autisták a legőszintébb, legszerethetőbb emberek, de mivel ezt embertársaik nem veszik észre, illetve nem hiszik el, ezért bezárkóznak, nem mutatják ki érzelmeiket, pedig hihetetlenül mélyen tudnak érezni.
Minden területen maximális teljesítményt nyújtanának, de ha csak egy kis hibát is észlelnek önmagukban, már megtorpannak, és azt mondják: „nem tudom”.
Sok gátló tényező nehezíti az életüket. Nemcsak a külső környezetben, hanem az iskolában is. Sajnos a pedagógusok között is elég sok olyan van, aki nem tolerálja, hogy ezek a gyerekek (felnőttek) mások. Megkeserítik az életüket és azokét, akik kiállnak mellettük. Nagyon rossz tapasztalataim vannak ezen a téren.
Semmi másra nem kellene figyelmet fordítani, mint arra a három területre, ahol megmutatkozik az autizmus spektrum zavar: a kommunikáció, a szocializáció és a praktikus gondolkodás.
Egyszerű mondatokra van szükségük, segítségre a beilleszkedésben, aminek a kommunikáció az alapja. A feladatok elérési útját meg kell tanítani nekik, mert egyedül bonyolult módon jutnak el a megoldásokhoz, vagy sehogy, mert még előtte feladják és dührohamot kapnak. Itt nemcsak az iskolai feladatokra gondolok, hanem bármilyen problémára, ami az útjukba kerül.
Az autisták beillesztése közös cél, mert ők is egyenértékű tagjai a társadalomnak. Joguk van egy nyugodt, tartalmas élethez. Képességeik gyakran meghaladják az átlagos szintet, hihetetlen dolgokat tudnak, mindannyian tanulhatunk tőlük.
Ezeket nem ismerik fel saját maguk, hanem rá kell vezetni őket. Sok türelem, megértés szükséges hozzá és az, hogy „belelássunk a fejükbe”. Ezt az egyik tanítványom fogalmazta meg így: „Nem hiszem el! Andi néni belelát a fejembe! De én is a magáéba!” :) – ez akkor hangzott el, amikor egy feladatra azt mondta, hogy „nem tudom”, de én azt állítottam, hogy igen, és rávezettem, hogy nekem van igazam. Hatalmas harcot vívtam vele, de biztonságot adott neki, hogy sikerült a megoldás. A lényeg ebből a kölcsönös bizalom.
Megszámlálhatatlan történetem van, egyszer le kellene írnom ezeket, hátha jó lenne érzékenyítésnek.
A véleményemet már elmondtam máshol is: elsősorban a társadalom szorul rehabilitációra, nem az autisták.
Nagyon fontos, hogy aki foglalkozik egy gyermekkel, vonja be azokat is a terápiába, akik közvetlenül érintettek, azaz a szülőket, testvéreket, nagyszülőket. Csak együtt lehet hathatós eredményt elérni. A család meglátásai és tapasztalatai nagyon fontosak, mert az autisták minden rezdülését ismerni kell ahhoz, hogy fel lehessen oldani a bennük lévő gátakat. Állandóan előttük kell járni néhány lépéssel, ismerni kell őket ahhoz, hogy ki tudjuk számítani a lehetséges reakciókat.
Mellékelek itt egy szakanyag-olvasmányt, hátha valaki kedvet kap közelebbről is megismerni, hogy milyen életük van, meg azt is, hogy milyen lehetne. Nemcsak szakmai, hanem irodalmi szempontból is ajánlom.
https://docplayer.hu/3108904-Theo-peeters-autizmus-az-elmelettol-a-gyakorlatig-k-hxs-autizmus-alapitvany-konyvkiadoja.html
Van még néhány ajánlatom, hogy a szemléletváltás, amit nagyon fontosnak tartok, mielőbb megtörténjen:
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/2016/03/14/111-dolog-amit-az-autista-gyerekek-erzeseirol-tudnod-kell/
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/2016/04/04/gyorstalpalo-autizmusbol-nem-csak-erintetteknek/
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/2016/03/30/az-asperger-szindroma-es-a-duhkitores/
Azt gondolom, hogy a mellékelt anyagokat képtelenség könnyek nélkül olvasni. Én nem bírom ki egyszer sem, pedig már jól beleástam magam az autizmus spektrum zavar titkaiba.
Örülnék, ha minél többen megismernék a gondolatba zárt világ rejtelmeit. Lélekben gazdagabb lesz, aki megteszi, és segíthet az autistáknak a beilleszkedésben. :)
Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-01-2018 @ 08:27 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 12-02-2018 @ 05:44 pm)
Comment: Drága Andrea! Nagyon köszönöm ezt a bejegyzést. Te szakember vagy, és örömmel olvastam soraid, mert nagyon egyetértek veled. Szeretném hinni, hogy nem hiába próbáljuk a figyelmet felhívni egy nagyon komoly problémára, mert az autizmus, nagyon sok embert érint, és nem lenne szabad az ezzel kapcsolatban felmerülő gondokat a szőnyeg alá söpörni. Szeretettel ölellek: Anna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 12-02-2018 @ 08:00 pm)
Comment: Anna, ez olyan téma, amiről szívesen írok, mert mélyen érint az autisták sorsa, és felháborít, hogy a legtöbb helyen kirekesztik őket. Ha egy kicsit megismernék a személyiségüket, máshogy állnának hozzájuk. Valóban nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mert egyre többen élnek (próbálnak élni) közöttünk. A legnagyobb probléma az, hogy nem akarják megismerni őket. Olyan ez, mint egy ördögi kör, amiből meg kell találni a kiutat. Ha időben történne az érzékenyítés, akkor nagyobb esély lenne kijutni ebből az áldatlan állapotból. Én már óvodás korban elkezdeném felvezetni a gyerekeknek, hogy "furcsa" társaik is lehetnek. Könnyen össze lehet gyűjteni azokat a jegyeket, amelyek a "furcsa" kategóriába tartoznak. A kicsik tanulékonyak, bennük van még a tisztaság, fogékonyak. Inkább írni-olvasni tanítják őket ahelyett, hogy életet tanulnának. Olyan életet, ahol nemcsak élni kell, hanem élni hagyni is. Gyerekcipőben jár ma ez (is) Magyarországon. Amiről most említést tettem, az álom, mert pedagógusképzésről is úgy jönnek ki a végzősök, hogy minimális szinten se tájékozottak ezen a területen. Ennek tudatában mit várhatunk el olyanoktól, akik még hírét se hallották, hogy az autizmus létezik? Ha pedig mégis, akkor nem hiszik el, hogy a jellemző személyiségjegyek nem szándékosak. Innen kell valahogy elrugaszkodni. Sokszor érzem azt, hogy szélmalomharcot vívok, de aztán mindig akad valami, ami megcáfolja, és előre mozdít. Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 01-03-2019 @ 08:36 pm)
Comment: Hallottam, láttam, de nem tapasztaltam ezt a világot. Biztosan sokat időzhetnék e témakörben, bár azt hiszem, tán kerülném valahogy az autistákat. Na, nem a betegségük miatt, hanem, mert semennyire sem értek hozzá, és talán a félelem miatt. A félelem, hogy mire hogyan reagálnak, és ha a reakció rossz, magamat okolnám érte. És ettől a kudarctól óvnám meg magam, azt hiszem. Bár, most, hogy jobban belegondolok, van az ismeretségemben valaki ezzel a bajjal, és be kell vallanom magamnak is, hogy elég szuperül, szoktam vele beszélgetni. Eddig mind a ketten jól jöttünk ki belőle. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 01-06-2019 @ 07:32 am)
Comment: Szia Prayer! :) Szerintem nincs olyan ember, aki még nem tapasztalta közvetlen közelről az autizmus valamelyik fajtáját. Erre az is bizonyíték, hogy amikor jobban belegondoltál, máris rájöttél, hogy te magad is találkoztál már ilyennel, ráadásul megállapításod szerint elég jól tudod kezelni a helyzetet, mert ha elbeszélgetsz az illetővel az azt jelenti, hogy máris közelebb kerültél az autizmus megértéséhez. :) Félni nem kell tőlük, hiszen amint fent is említettem, a legőszintébb, legmaximalistább emberek, akik mindenkinek meg akarnak felelni, minden körülmények között. A probléma éppen abból adódik, hogy ezt sokan nem veszik észre, vagy nem hiszik el. Rengeteg furcsán viselkedő embertársunk van, persze ez nem jelenti azt, hogy mindegyikük autista, de ha ilyen adódik, akkor esetleg felmerülhet a kérdés. Ami a rossz reakciókat illeti, azok általánosan is előfordulnak. Ilyenkor mit is teszünk? Megnyomjuk a „reset” gombot. Ugyanígy kell tenni az autisták esetében is. Kárt nem okozunk ezzel, inkább lehetőséget adunk arra, hogy ők is megértsenek bennünket. Ennek elsősorban a helyes kommunikáció az alapja, mint általában minden emberi kapcsolatban. Hajlamosak vagyunk körmondatokban fogalmazni, ami nehezíti a megértést, úgynevezett kommunikációs gátat hoz létre. Az autisták egy összetett mondatban csak az első állítást értik meg, onnantól elveszítik a fonalat. Mindenre bólogatnak, mert meg akarnak felelni. A memóriájuk kiemelkedő, emiatt akár szóról szóra is reprodukálják a hallottakat, de csak a szöveg, és nem a kommunikációs csatorna szintjén. Ezért egyszerű mondatokban kell szólni hozzájuk, akkor jól érzik magukat, mert nem akadályozott a megértés, és mindent teljesíteni tudnak. Ha ez megtörténik, akkor kialakul a bizalom, ami elengedhetetlen, hiszen akkor kezdenek kinyílni, és elmondani a problémáikat. A szemkontaktust a bezárkózás miatt kerülik, de ha a kommunikáció az érthetőség szintjére jut, akkor szép lassan megszűnik ez a tünet, viszont csak akkor, ha azt látják, hogy meg tudnak felelni a követelményeknek. Szerintem nagyon egyszerű jó kapcsolatot tartani velük, mert a legszerethetőbb emberek. Örülök, hogy bekapcsolódtál a témába, mert ez azt jelenti, hogy érdekel, ami velük történik. Többet érdemelnek, mint amennyit napjainkban kapnak, ezért is csatlakoztam Anna kezdeményezéséhez. Köszönöm, hogy elmondtad a gondolataidat velük kapcsolatban. Ez azért is jó, mert így van egy újabb visszajelzés, ami engem is előbbre visz a rehabilitálásukban. :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
|
