Miért vagy hálás?

Ha valakivel találkozol, általában megkérdezi: - hogy vagy?

Mit mondasz?

Ha nem akarsz sokat beszélni, azt mondod: - jól.

Vagy…? Vagy pedig panaszszavaid kifogyhatatlanul ömölnek belőled?
- Itt fáj, ott fáj, ez sem, de az a tervem sem jött be igazán! Ááá… nem vagyok túl jól!

Jut-e eszedbe hirtelen (ha mellbevágnának ezzel a kérdéssel), hogy mi mindenért lehetnél hálás? ....... ha figyelnél.....

S ha figyelnél és tudnád mik azok, amikért hálás lehetsz, láthatnád mennyi örömöd van!



Ma „otthon” voltam, mert Hálaadó ünnepély volt, s ez a délután elhangzottakból szűrődött át. Ezek után (mivel így én is meg lettem szólítva) szétnéztem, hogy én mi mindenért is lehetek hálás.
Szinte felsorolhatatlan:))

Már ott elakadtam, amikor a szeretetről kezdtem el gondolkodni, hogy hányféle szeretetet az, ami felém irányult már.

Aztán a következő nagy adag gondolkodnivalóra, akkor akadtam, mikor azon kezdtem el agyalni, hogy kik azok, akikért hálás lehetek... mert a szüleimtől kezdve, szinte felsorolhatatlan azok tömege, akik valamiért hatottak és hatnak rám ma is, akár itt a fullon is.

S, hogy miért... - azt hiszem a maradék életem nem lenne elég, hogy minden eszembe jusson, amit ajándékként kaptam. Mivel most épp írok, ezért legelőször az írás jutott eszembe.
Lehet, hogy gyenge dolgokat írok s, hogy kevés ember az, akiben megmozdítok valamit vele... de nekem fontos, hogy írhatok, így a többi talán nem is annyira számít.

Nem szoktam - vagy csak nagyon ritkán - azt kimondani: Hála Istennek! Mert ezt egy nagyon fontos mondatnak tartom, tehát nem szórom úton-útfélen szerteszét....... de azért mégis nagyon hálás vagyok!