Mióta az eszem tudom, naplót írok. Ha jól emlékszem tavaly ősszel történt, hogy a nyomasztó emlékek alóli felszabadulási mozgalom keretében valamennyi addig teleírt naplóm a tűz martaléka lett. Nem sajnáltam őket. A depresszió lenyomatai voltak. Azután 2003. augusztus végén elhatároztam, csaknem szakadnék el a naplóírás hagyományától, ám ezek után Wordben rögzítem gondolataim. Azzal a szerény szándékkal kezdtem neki, hogy publikálásra kerül majd. Bár egy-két részletét tekintve nem biztos, hogy minden családtagom szívrepesve olvasná sorait... (Már csak azt szeretném tudni, hogyan szúrhatok be ide kicsi szmájlikat.)

Ma nem történt velem semmi különös. Nem váltottam meg a világot, nem nyertem meg egyetlen kvízműsor főnyereményét sem, sőt, gyereket sem szültem. Kábának némileg kába vagyok, így a ciklus végén, ráadásul 2 nap múlva telihold.

Hihetetlen, de meglehet, ezt a bejegyzést hamarosan valaki rajtam kívül is elolvassa majd.