| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Este. (egy nap késéssel :) Ideje:: 10-29-2004 @ 10:01 pm |
|
|
|
|
Az ördögbe is. Megint nem találom, amit régebben elkezdtem írni. Sebaj. Akkor írom, ami most bennem van. Káosz. Bár... Ahogy mondani szokás: "Őrült beszéd, de van benne rendszer..."
Ez vagyok én. Itt ülök a szobám közepén. Az őskáosz leng körül. De tényleg. Minden szépítés nélkül. Kérdezzétek csak Marcit... Aki nem hiszi, járjon utána.
Szóval...Életem megkeserítője. Márhogy ez én vagyok... Esetleg a szobám.
Nézzük csak. A háttérben Craig Armstrong gyönyörűen zongorázik, egészen elzsongít... Mindezt Marci jóvoltából. Igazából a zenében élek. A szobámtól lehet, hogy megőrülnék egyébként. Szokták azt mondani, hogy aki nem szereti a csöndet, az menekül előle, és azért megy örökké a rádió, a tévé. Én nagyon szeretem, a csöndet is, de a zene olyan, mintha betakargatna, átölelne a hidegben. Szükség van rá. Felolvasztja a szíveket. Ó, a szívek. Baj van velük. Tudniillik van egy furcsa tulajdonságuk. Néha belesajdulnak egy pillantásba, és szeretnek, szeretnek, szeretnek... Aztán sírnak ők is, hangtalan, belső könyneket, ha vége - a barátságnak, a szerelemnek, a nyárnak... Itt az ősz. Gyönyörű. Sárga. Vörös. És főleg fehér. Ha a vonaton ülök reggelente, alig látni valamit: egy keskeny töltésen haladunk a semmiben... a síntől jobbra, és balra a töltés alja már ködbe burkolódzik. Háát... Ilyen a klasszikus Semmi, nem?
Sóhajok. Tél jön. Hó, hideg. Ha anya kitisztíttatja a szép hosszú irhabundát, amit karptam, akkor aztán nem fogok fázni. Ó, egy film jutott megint az eszembe. A Téli vendég. Emma Thompson játszik benne az anyukájával (Phillida Law-nak hívják, úgy emlékszem). Persze a filmben is anyát és lányát játszanak. Nem lehet megmondani miről szól. Én elgalábbis nem tudom. De gyönyörű. És ott is fagy.
Ó. Becsuktam az ablakot, mert kezdett túlzottan bekukucskálni az ablakon a hideg télies éjjel. Az előbb valószínűleg elhunyt az ősz utolsó legye a párkányomon. Pár perce még lassan, meg meg állva zizgett, mozgott is, áelment a másik irányba. Bebújt a cserép mögé. Most vagy alszik, vagy - szegény - még annális mélyebb álomra szenderült.
Már csönd van.
És félhomály. Pár napja megint kiégett a lámpám egyik égője. Ez így persze nem igaz, mert nem az égő égett ki, ha nem meignt feszült volt a hangulatom, és felkapcsoláskor a "rossz energiáim" szétdurrantották az izzószálat. Van ez így. Illetve volt már ez így...
Ágyba vágyom. A takaró alá. De most muszáj írnom, úgy érzem. Néha úgy vágyom arra, hogy tudjak valakivel elalvás előtt beszélgetn. Mint régen a táborokban. Igaz, hogy mindig én aludtam el leghamarabb, de mindig is szerettem az éjszaka közepén megbeszélt KOMOLY témákat.
Annyi minden emléket találok mindig itt... Ez a szoba, ez az élet, ez a fej tele van emlékekkel...
Csak kopognak a billentyűk akezem alatt. Ma már biztos nem rakom fel. El fogok aludni. A hibákat meg ki kell javítani valakinek. Háát... Jó éjt. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-29-2004 @ 10:01 pm
| Hozzászóló: veva (Ideje: 10-29-2004 @ 10:35 pm)
Comment: Amit a zenéről írsz, azt én is éppúgy érzem - betakargat, vagy felemel, de van mikor felold bennem mindenféle feszültséget. Vagyis, a zene jó. A csend is jó, hogy előjöjjenek a szunnyadó gondolatok. Jó éjszakát! :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Janó (Ideje: 10-30-2004 @ 04:02 am)
Comment: A zene, kicsim, ott ver pulzusunk lüktetésében, a hideg vacsora igéretében, életünk minden dobbanásában. Ott mosolyul Marci félszeg, de annál erőteljesebb vágyaiban. Ott lapul Ács Dani egyenességében.
A zene rajtunk kívül is, és a saját terében is létezik, hogy üzenetét tolmácsolja elveszett s naponta megtalált irányainknak: szeretetünknek.
Köszönöm, hogy megtaláltad, kicsim . . . kövesd magad! |
|
|
|
|
|
