Néhány napja valami hisztérikus őrület igyekszik olykor feltörni torkomból, melynek természetesen azért gátat szabok, semmi sem történik, de ez a tomboló vulkán bennem egy egyre erősödő szerelem ős-bizonyítéka, s nem tudom már miként kifejezésre juttatni. Folyamatosan mind a kettőnknek, Robinak és nekem, szüksége van arra, ölelgessük egymást, apró csókokkal pecsételjük meg az egymás iránti lángoló érzelmeink. Én senkivel kapcsolatban nem tapasztaltam effélét - kemény megpróbáltatás, amikor csak az egyik félnek elengedhetetlen a testi kontaktus. Soha nem volt szabad szeretnem senkit, s most itt van Robi, életem színpadára árasztott fényével, örök csillogásával, szerelmével, mely benne is egyre mélyül. Míg világ a világ. Nem, nem rózsaszín köd. Első találkozásaink alkalmával rémületesen tapasztaltam, mennyire nem tetszik - egyébként sem randiztunk, egészen más volt a találkák célja. Kezdetben. Majd meg kellett tanulnom a maszk mögé látni. Misztikus élmény volt.

Egész nap az jár a fejemben, hogyan lephetném meg, hogyan okozhatnék neki örömöt. Tegnap esti beszélgetéseink során példát hozott föl egy szituációra a következő kifejezéssel élve: "Ha holnap feleségül vennélek..." Nem is tudtam megszólalni, csak mosolyogtam továbbra is. Ez a fiú általában olyan dolgokat mond ki, mely épp nem a legjellemzőbb a férfiakra, amit az esetek többségében talán harapófogóval kell belőlük kihúzni. Folyamatos csodálkozásom tárgya ez a tulajdonsága. És iszonyatosan szeretem, míg világ a világ. A minap jegyezte meg, ha nem én volnék neki az "igazi", ő feladná a keresést. Azt nyugodt szívvel jelenthetem ki, a sors oly sokszor "buktatott meg" a Párkapcsolat Egyetem kurzusain, hogy megtanultam végül biztosan a felszín alá látni. Egyébként pedig a Ji King jóslatai vezettek, különös intuícióim. Melyekben vakon bízhatom - az elsőben mindenképp.

Egyetlen és örök szerelem szárnyán suhanva az Ég megáldja kapcsolatunk napra nap. Ámen.