Úgy hat évvel ezelőtt találtam magamon egy dudort, amit el is neveztem sírógörcsnek (akkoriban elég sokat...) és hát azon a környéken is volt, ahol a gombóc be szokott szorulni a torokba. A pajzsmirigyemen volt egy rosszindulatú daganat – két hónap múlva ki is szedték belőlem.

Tudom, hogy nem volt véletlen, hogy észrevettem – hisz senki nem tapogatja a nyakát, holmi göcsörtök után kutatva. Rám van, Aki vigyáz!

Azóta aztán folyton megijedek, ha valami (akár apró) rendellenességet észreveszek magamon.
Így történt ez a múlt héten is, amikor rájöttem, hogy az állam alatt – mellem fölött, ahol a csont majdnem összeér (nem tudom a csontjaim nevét :( de ez mondjuk, most nem is izgat annyira) – mintha az egyik oldalon nagyobb lenne.
Nosza, tanácskérőbe is indultam a kolléganőimhez, de az egyik (Zs) megnyugtatott, hogy ez bizony már a korral jár... – neki is van, nyugodjak meg.
Pűff! Meg is próbáltam ezt a megnyugodás-dolgot és majdnem el is felejtettem már.

Ma viszont ismételten észrevettem magamon, de már csak itthon, hogy még úgy igazán, senkivel ki sem tudtam beszélni ezt magamból.

Úgy tűnik, mintha nőtt volna.

Képtelen vagyok ilyen lelkiállapotban nyugton maradni, ezért felhívtam Zs-t, akivel aztán ezt alaposan ki is tárgyaltuk, s a végén abban állapodtunk meg, hogy talán kinő a harmadik mellem, amin aztán jót vihogtunk – azóta persze már kicsit kevésbé van jókedvem...

De azt biztosan tudom, hogy az ember időnként úgy próbálja elűzni rossz érzéseit, félelmeit, hogy kineveti őket...