| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
fáradt-blog Ideje:: 11-07-2004 @ 10:45 pm |
|
|
|
|
már megint nagyon fáradt vagyok. azt se tudom, miért ülök még itt a gépem előtt. igazán ágyban már a helyem. főleg, hogy két napja alig aludtam, mert a nagymama heverőjén megfájdult a derekam.
itt ülök, néha lecsukódik a szemem, a fülemben zongora hangjai... nem tudom honnan, már megint egy hete nem játszottam... a bilentyűket egyébként meglepő gyakorisággal találom el helyesen. márhogy most éppen a betűvel elátott, jellegzetes kattogó hangot adó billentyűkre gondoltam, amit éppen most is püfölök...
háát. itt a jó idő vége is, azt mondják. végtére is itt van a november, illik hogy lassan hozzászoktasson minket a téli hideghez valaki.
bárcsak legalább a szívemben ne lenne ilyen hideg... eszembe jutnak néha a nyári nevetések, még a csókok is, de olyan távoli az egész, és nincs is bátorságom rá gondolni. furcsa. már megint felnőttem? mindig ezt érzem ha kicsit szomorú vagyok, kicsit fanyar humorral, fanyalogva nevetek magamon, és a gondjaimon... hát ilyenek a felnőttek? ilyenek vagytok ti? ilyen vaogyk én is? nem tudom. minél többször nézek körül, azt veszem észre, hogy mindenkiben ott él a kisgyerek. aki játszik, aki durcás, aki megszerzi magának amit akar...
én nem tudom, de ez a gyerek nincs is olyan mélyre rejtve, ha még én is láthatom... talán minden felnőtt gyerek? ezek szerint még az a hipotézisem is megdőlt volna, hogy attól lettem "felnőttebb", hogy úgy érzem, hogy mostmár tudom, hogy gyerek vagyok, gyerekesen viselkedem, nincs felelősségtudatom, nem tudok semmit... mert régebben ezt nem tudtam, azt hittem, minden csak "gyerekjáték" a felnőttek világában. és tényleg az. de vérre megy. szívekre, pénzre, életekre... és senki sem veszi észre.
hát, (persze ez az a szó, amivel az ember nem kezd mondatot, hiszen gyerekkora óta tanítják már neki...) szóval...
hááát... én már megint gondolkodtam, és nem jutottam semmire, ami nem is csoda, tekintve, hgoy nem volt igazi kiindulópontom, és vitaalapom, amivel kellőképpen elszórakoztattam volna magam, amíg döntök a kérdésben... de mindenesetre azért én csodálom a felnőttek bábjátékos szép rózsaszín világát, és hgoy ebben ilyen szépen lehet élni, és hogy egyszer talán én is bele fogok tartozni. én csak azért drukkolok, hgoy mindenki rájöjjön egyszer, hgoy a színpadon áll, és hgoy tudja, mikor kell meghajolni, ha tapsolnak.
a többi csak játék
hát... játsszunk... játsszunk csak tovább... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-08-2004 @ 08:42 pm
| Hozzászóló: veva (Ideje: 11-07-2004 @ 11:19 pm)
Comment: Az élet játék? ---> Igen. Egy halálosan komoly játék. Nadehát: játszani jóóó! :) Talán a felnőttséghez úgy tartozik leginkább ez a játék dolog, hogy meg kell tanulnunk, hol vannak a határok - amíg még a mi játékunk nem zavarja mások játékát... ---> mert azzal elromolhat a mi játékunk is! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lev (Ideje: 11-09-2004 @ 09:25 am)
Comment: a szomszéd fűje mindig zöldebb... mondták mindig a bölcsek... na de, azt akartam írni, hogy minden egyes kudarcccccal nő bennünk a FELelősségtudat, és ettől leszünk FELnöttek, de annál inkább megtarthatjuk magunkban a gyermeki szabadságunkat is, ha vigyázunk rá... ezért szoktam mondani, hogy nem felnőni akarok, csak gyerekként lenni öreg... |
|
|
|
|
|
